Jogosan vagyok kiakadva a tesómra?

A tanacsom: hagyd! Az ö döntese. Oldd meg, ahogy tudod. ne neheztelj ra, fogadd el, hogy igy döntött.

A tesok mar csak ilyenek (gyakran)...

Az enyem is. Nekem ne mondja senki, hogy "csak gyerekkent rossz tesok, majd felnöttkent jo tesok lesznek". En ugyanugy nem szamithatok most a tesomra, 40 evesen, ugyanolyan, ahogy gyerekkent is viselkedett. (Ö ezt nem igy mondana: kevesszer latogat meg es hasonlok.) Nem törtent semmi "csoda", hogy egyik naprol a masikra 18 evesen megtaltosodott volna, hacsaknem annyi, hogy ma mar nem engedem magam kihasznalni, mint gyerekkent szülöi nyomasra. Ilyen helyzetekben pl ö is ilyen volt (pedig ö a kisebb, de neki olyan kapcsolatai voltak, mert "kifele" elt, velem ellentetben, igy elöbb volt kocsija...stb), mig en forditott helyzetben ugyanugy segitek neki, ahogy akkoriban is igy viszonyultam hozza. De egy fontos különbseg: akkoriban szülöi nyomasra engedtem magam kihasznalni - ma: azert, mert ez az EN döntesem. Csak mert masnak is megteszem a tölem telhetöt. Mert tudom, hogy az elet örök, es mindennek következmenye van. Igy ennek teljes tudataban most mar nem zavar, hogy nem kapok viszonzast. Az ö döntese az öve, a tied a tied. Hosszu tavon mindenki el a következmenyevel, egyszerü alaptörvenye a vilag müködesenek, ahogy a Föld forog a tengelye körül es kering a Nap körül...

Nem úgy viselkedik ahogy egy testvérnek kéne. :S

Próbálj meg vele leülni és megbeszélni ezt, szemtől szembe, mint testvér a testvérrel. Ha nem kommunikálsz felé (jobban) akkor nem fog eléd menni soha.

Mond meg neki, hogy ő az egyetlen aki hazatud téged vinni, és ha ő cserben hagy akkor még bajod is eshet a sötétben egyedül... Ez nem normális dolog!

Szüleid mit mondanak? Nem kényszerítik hogy menjen érted? Egyáltalán ez miért választható opció?

Ezeket a dolgokat meg kell beszélni...