Mit kéne tennem az Apámmal, ha már a fejem verném falba tőle?

Egyszerűen megőrülök (megőrülünk a tesómmal) Apánk viselkedésétől.

Egyszerűen kényszere van arra, hogy kölcsönkérjen. Mindenhol és mindenkitől! Sokkal jobban keres, mint én mégis képes napok alatt elverni mindet, és nem tudunk úgy találkozni vele, hogy ne kérjen kölcsön (vagy ne ugráltassa körbe magát, de az más tészta)

Az egy dolog, hogy már mi érezzük kínosan magunkat egy olyan ismerős közelében, akinek Apánk tartozik (ritka, akinek nem), de már egyszerűen nincs is kedvünk menni hozzá emiatt. Ha nagy nehezen rászánjuk magunkat, akkor is gyomorgörccsel... Ha felhív, legszívesebben azonnal a falhoz is vágnám már néha a telefont. :-( Pedig általában elég nyugodt embernek tartom magam.

Természetesen ha nem adunk, még ő van megsértődve.

Mit kéne tennünk? Hogy kéne a tudtára adnunk, hogy lélekölő, amit csinál?