Gyerek az esküvő előtt, mit gondoltok róla?

Te nem akarsz, hát ne tedd.

Tök mindegy, hogy mit gondolunk.

figy, itt csak olyan választ fogsz kapni, hogy nem szégyen, mert aki azt gondolja hogy szégyen, az nem írja le mert lepontozzák, és azt az emberek nem szeretik :D mivel ez engem nem érdekel, én leírom: én is szégyennek érezném.

ui.: ma már normális? mi nem normális ma már? semmiféle norma nincs a világunkba, nézz körül.

Ha hívő vagy,ne tedd.Akkor sem,ha konzervatív vagy. Nekem nagyon tetszik az a dolog,ahogy a hat éves lányunk sürög-forog és pakolja a kis cipőjét,kinézte a csokrát és hasonlók. Szombaton esküdünk az apukájával.Hál' Istennek a család sem néz és nézett ránk ferde szemmel.

Úgy csináld,ahogy megfelel a morálodnak.:)

Bár még nincs gyerekem, de nem fogom elvetetni csak mert nem vagyok házas. az meg, hogy a gyerek miatt házasodjunk össze... na, szerintem meg az lenne ciki.

Amúgy manapság, amikor a házasságok nagy részében van szerződés meg külön kassza, nem érzem a feltétel nélküli, őszinte elköteleződést. Bocs

Tényleg nem piszkálódásból, de miért szégyen?

Ha két ember szereti egymást, és együtt várják a babát, az miért szégyen?

Nekem a kisfiam még házasságkötés előtt született. Utána szerettük volna megkeresztelni, és a papunk mondta, hogy akkor már házasodjunk össze, ha ott vagyunk. Így is lett. Mire leszerveztük az esküvői időpontokat (egy egyszerű vacsora) kiderült, hogy már jön a második baba.

De ha a pap és az öcsém (aki a keresztapa lett) nem veti fel az ötletet, szerintem még ma sem lennénk házasok.

Két gyereket nevelünk szeretetben, boldogságban. Én nem szégyellném most sem, ha nem volnánk házasok.

Azt, hogy a kapcsolat minősége nem ezen múlik, és ma már kb. minden elfogadott, de legalábbis megszokott (ez nem feltétlen jó persze).

Személy szerint én a következő sorrendet szerettem volna mindig is követni:

- megismerkedés

- rövid időn belül összeköltözés (amennyiben olyan a kapcsolat, és mindketten akarjuk, ill. készen állunk rá) - mivel puding próbája az evés

- együtt élés, másik alaposabb megismerése

- esküvő

- házas élet először még kettesben

- végül (ha továbbra is szilárd a kapcsolat, plusz megteremtettünk minden szükséges feltételt és "kiéltük" magunkat kettesben) pedig jöhet(nek) a baba(k)

De ezt inkább azért terveztem így, mert logikusabbnak és biztonságosabbnak éreztem, nem pedig azért, mert erkölcsi piedesztálra állva elítélem azokat, akik másként csinálják. Ez a sorrend nekem szimpatikus, másnak meg nyilván más.

A lényeg, hogy két ember őszintén szeresse és tisztelje egymást, és hogy a gyerek szerető, összetartó családba szülessen, ahol megteremtették a számára szükséges feltételeket. A házasságtól önmagában sem jobb, sem rosszabb nem lesz egy kapcsolat, és manapság hál istennek a "zabigyerek" fogalma sem létezik normálisabb körökben.

Ma már házasság előtt a legtöbb pár összeköltözik, nemi életet is élnek, 100%-os fogamzásgátlás pedig nincs. Így nem tudom szégyellnivalónak gondolni az ilyet a fentiekből kiindulva.

Inkább azt tartom szerencsétlen dolognak (a szégyen nem is megfelelő szó rá), ha a házasság, vagy ennek híján a végleges elhatározás a másik mellett csupán azért történik meg, mert jön a gyerek. Ez amolyan kényszeres dolog, ritka, hogy együtt marad a család, vagy ha igen, akkor kicsi az esély, hogy teljes marad a boldogság. Ha a végleges elköteleződési szándék enélkül is megvolt a párban, akkor persze más a helyzet.