Hogyan nyújthatnék támaszt a férjemnek?
A férjemnek komoly lelki gondjai vannak,ő maga is mondja,hogy depressziósnak érzi magát.
Problémái vannak a munkahelyén,nem anyagi jellegű gondok,egyszerűen annyi,hogy túl sokat dolgozik,van,hogy napi 14-15 (!) órát,és nem is érzi már jól magát ebben a közegben.Ehhez hozzájön az is,hogy az édesanyja nagyon súlyos beteg lett,és mivel nagyon messze él tőlünk,nem is tud annyit mellette lenni,mint szeretne.
Teljesen megértem,hogy ki van borulva idegileg,de azt is hozzá kell tennem,hogy a párom amúgy is hajlamos a szorongásra,idegeskedésre,talán jobban,mint az átlag ember.
Sokat beszélgetek vele,próbálom tartani benne a lelket,de úgy érzem,már ez is kevés.Nem tudom,hogyan segíthetnék neki.Felvetettem,hogy hagyja ott a munkáját,de sajnos ez nem igazán megoldható,mert egyelőre még nem talált másik állást,ahova innen mehetne,ha pedig csak úgy kilép,nem tudjuk fedezni a fix költségeinket sem,hiába dolgozom én is,sajnos csak részmunkaidős állásom van,és az amit én keresek,nem elég a megélhetésünkre.
Külföldön élünk,albérletben.Mondtam neki azt is,hogy lépjen ki,mondjuk fel a lakást,menjünk haza pár hónapra akár az ő,akár az én családomhoz (mindkét helyen van elég hely számunkra,és szívesen "befogadnak" minket),de ettől is fél,mert akkor azt a kevés megtakarítást is feléljük amink van,és utána nem nagyon tudunk visszajönni,mert lakást nem tudunk kivenni amíg nem találunk munkát,és nincs a zsebünkben legalább egy havi kereset,dolgozni meg nem tudunk ha nincs hol lakni...Szóval ördögi kör.
Szerintetek hogyan támogathatnám,amíg kitalálunk valami megoldást?
33/N
válasza:A legfontosabb, hogy támogasd őt. Mindenben. Az a baj, hogy manapság sok embernek hasonlóan mennek a dolgai, "mit csináljunk, hova menjünk, felmondjak-ne mondjak, stb", nem lehet sok okosságot mondani. Az a lényeg, hogy mindketten támogassátok a másikat, és ketten próbáljatok meg túljutni ezen a nehéz időszakon. Talán Neked a legnehezebb. A férjed fáradt. Azon agyalsz, hogyan lenne tökéletes az életetek, közben lelket kell lehelni a férjedbe, aki maga alatt van. Nem lenne szabad a férjednek ennyire elengednie magát. Mondd el neki, hogy bármi történik, bármilyen nehézségeken kell keresztülmennie, azt együtt fogjátok leküzdeni, és te mindenben mellette leszel. Érezze, hogy legalább egy ember van a környezetében, akiben feltétel nélkül bízhat, és nem fogja cserben hagyni. A megoldás pedig magától fog jönni, amikor nem is számítotok rá!
Bocsi, ha esetleg olyat írtam, amit mások már leírtak előttem, nem olvastam végig a válaszokat.
Kitartást Nektek!
válasza:Ahogy elolvastalak, reszben magunkra ismertem. Egyidosek vagyunk, kulfuldon elunk a ferjemmel. A szulok nalunk meg jol birjak magukat, de ki tudja, meddig. El sem tudom kepzelni, mi lesz, ha valamelyikuk megbetegszik, vajon vallalnak-e a kikoltozest, hogy segithessunk nekik. Nalunk meg nincs gyerek, de mar tervezzuk. Igaza van annak is, aki azt irta, fontosabb a csald, mint a penz, de valamibol ugye enni kell, es a kerdezonel mar gyerek is van, arra is gondolniuk kell.
Gondolom, te most otthon vagy a babaval. Szedd ossze minden(nyelv)tudasod, jarj utana, kaphattok-e barmilyen segelyt, segitseget az onkormanyzattol, van-e a kozeletekben esetleg ingyenes (barmilyen)tanfolyam, tavmunka es reszmunka neked, illetve ahanyhelyre csak tudod, kuldd el a ferjed oneletrajzat.
Ha most hazamentek, es felelitek a tartalekaitokat, igaza van a ferjednek, utana sokkal nehezebb lesz.
Vedd fel a kapcsolatot kismamakkal, magyar ott elo honfitarsaiddal, ki hallott barmilyen munkalehetosegrol, segelyrol, stb.
Kitartast nektek!
válasza:Köszönöm mindenkinek a választ.A kislányunk már iskolába jár,7 éves,így tudok mellette dolgozni,de jelenleg csak részmunkaidős állásom van,mert megszűnt az előző munkahelyem.
Már 10 éve élünk itt,a nyelvet mindketten nagyon jól beszéljük,így nem azzal van a probléma,hogy nem ismerjük jól ki magunkat a dolgokban,hanem azzal,hogy egyszerűen nem jár támogatás erre,vagyis nem annyi,amennyi elég lenne,ha a férjem kilép (munkanélkülit csak akkor kapna,ha a főnöke mond fel neki).
Igazából az a gond,hogy ha hazamegyünk,mindent kezdhetnénk az elejétől.Nincs munkánk,így nem ad ki nekünk senki lakást,megint lakhatnánk ismerősöknél,ami akkor is elég nehéz volt,amikor 10 éve kijöttünk,pedig csak ketten voltunk,de most gondolni kell a kislányunkra is,hogy őt nem lehet ide-oda cipelni,mint egy bőröndöt.
Sajnos az sem járható út,hogy a férjem hazamegy,én pedig itt maradok a kislánnyal,és hol ő kijön minket meglátogatni,hol mi megyünk haza,mert egyrészt én egyedül nem tudom fenntartani a lakást illetve fizetni a biztosítást,rezsit,telefont stb.,másrészt úgy érzem,szüksége van rá,hogy mellette legyek.
Sajnos az anyósomat pedig az orvosi költségek miatt lehetetlen kihozni,mert ahhoz,hogy járjon neki TB legalább 3 hónapot kellett volna,hogy dolgozzon itt...Egyébként sem hiszem,hogy kijönne,mert amikor a lányom 1 éves volt,és szerettem volna visszamenni dolgozni,hívtuk,hogy jöjjön ki hozzánk,hogy legyen aki vigyázzon a kislányra,de nem jött.Azt mondta 2-3 hétre szívesen kijön látogatóba,de költözni nem akar.Így nem hiszem,hogy most hajlandó lenne kijönni.Pedig engem egyáltalán nem zavarna,hiszen a párom édesanyjáról van szó,és egyébként is nagyon szeretem az anyósomat.
Szerintem a legjobb megoldás tényleg a rendszeres hazarepülés lesz,a férjemet pedig próbálom azzal biztatni,hogy keresgéljen másik állást,és ha talál jobbat,lépjen ki innen.Csak az az igazság sajnos,hogy itt sem úgy van,hogy az ember válogathat a lehetőségek között,hiába beszéli tökéletesen a nyelvet,itt sem olyan nagyon könnyű boldogulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!