Hogyan lehetne ész érvekkel meggyőzni egy ilyen anyát?

Unokahúgomról lenne szó, akit mérhetetlenül sajnálok a jelenlegi helyzetében. Idén kezdi az egyetemet, az anyjáék tavaly költöztek szét, válnak, anyagilag szinte semmiben nem számíthatnak az anyára. Az apjuknál maradtak mindketten.

Csak most számoltuk igazán össze a költségeket, bár elképzeléseink voltak, révén hogy én is egyetemista vagyok.

Unokahúgom direkt közelebbi iskolába jelentkezett, nem oda ahova menni szeretett volna (Budapest), csak azért, mert így olcsóbb. A koli 18 ezer, plusz tömegközlekedésre bérlet, plusz ha hetente hazajár, az havi 10 ezret jelent, jegyzetek, kaja. Mindennel együtt mondjuk számoljunk heti 10 ezret, plusz koli. Az alsó hangon is 58 ezer forint. Az apja 100 körül keres, az anyja szintén. Mondanom sem kell, egy fizetésből ezt kihozni lehetetlen. Pláne, hogy otthon is marad egy gyerek, lakásfenntartás, stb.

Amikor szépen papíron le lett számolva az anyjának, hogy ez "baráti áron" 58 ezer és szeretnék ha a felét ő állná (máshogy nem is tudnák hitel nélkül megoldani), akkor goromba stílusban közölte, hogy hagyják őt békén, vegyen fel diákhitelt, neki erre nincs pénze. Én szabályosan sokkolódtam, unokahúgom bőgött egy fél délutánt, az apja zsebében meg nyílott a bicska rendesen.

Igyekeznek kihasználni minden támogatást és ösztöndíjat, amit csak lehet, pályáznak mindenre, már ott tartanak, hogy 5 ezer forint is sokat jelentene havonta, de kérdem én, ha egy anya a 100 ezres fizetéséből (a szüleinél él, 20-at lead rezsibe) csak magára költ, hogy lehet ennyire önző? Meg lehet egyáltalán győzni az ilyet? Érdemes vitázni? Fent lehet így normális viszonyt tartani anya és gyerekek között?

Unokaöcsém jövőre menne egyetemre, ő már el is ásta mindennemű továbbtanulási vágyát, azt mondta elmegy inkább dolgozni, majd ha lesz pénze tanul. A szívem szakad meg ettől, már legszívesebben én olvasnék be keresztanyámnak, hogy hogy lehet ennyire anyagias, hogy nem hogy azt a 30 ezer forintot sajnálja a gyerekétől, de még 10-et sem adna...

Mi családostól mellettük állunk nagyszülőkkel együtt, ha kell akkor kajával, ha kell pénzzel támogatjuk őket, de nálunk is van két egyetemista, így a végtelenségig mi sem bírjuk.

Végső soron még mindig ottvan a diákhitel, de akkor sem tudom megérteni, hogyha egy anya megtehetné még ha csak szűkösen is, hogy kifizesse a lánya tanulmányai egy részét, akkor miért akarja eladósítani már most?