Veszekedéskor bevágod magad mögött az ajtót és elmész vagy rögtön kibeszélnéd magadból a feszültséget és békülnél?

Zsömle, ezzel még egyet is értenék, de az ajtót senki sem higgadt, nyugodt "szellemben" vágja be. tehát egy adott ponton az ajtócsapkodó fél mindeképp ideges (a másik meg vagy szintén az vagy egyáltalán nem - én ilyenkor többnyire még nem, de a várakozás dühössé és frusztrálttá tesz. általában szomorúbb és idegesebb vagyok mire visszaért, mint amikor elment).

szóval az egyik elmegy, lenyugszik és közben hagyja, h a másik főjön a levében. majd, miután lehiggadt, hazamegy és elvárja, h addigra az otthon hagyott társ is "tartson ott", h higgadtan meg tudják beszélni. csak hogy mostanában nálam már éppen attól megy fel a pumpa, h ilyenkor megbeszélés helyett inkább eltűnik egy fél napra... szerintem ez gyerekes

amúgy már nagyjából túl vagyunk rajta. a fenti esetnél (amely kapcsán kiírtam a kérdést), a barátaihoz ment és együtt töltötték az egész szombat estét. közben megnézték azt a filmet, amiről már megbeszéltük, h mindkettőnket éredekel és együtt nézzük meg (amúgy letojom, nem is említettem neki, bár tény, h baromi nehéz közös metszetet találni az ízlésünkben, mert ő a háborús- és akciófilmeket szereti, én pedig a kicsit lassabb, elgondolkodtatóbb darabokat, de annyi baj legyen). a barátai töltöttek fel képet fb-ra, h milyen jól telik az este. amikor hazaért, megkérdezte, láttam-e. mondtam, h nem, erre külön megmutatta. láttam rajta, h szerinte mindettől függetlenül lájkolhatnám, mert jó kép és a közös kutyusunk is rajta volt. ezek után megbeszéltük, h engem mi zavar az egészben. most már túl vagyunk rajta.