30 körüli és afeletti nők. Mennyire hasonlítatok édesanyátokra?

Én is. :) Sőt állítólag még azokban a dolgokban is, ami engem Anyuban idegesít. Nem tudom, ez hogy lehet. :D

32 vagyok

Én ráadásul szakasztott mása vagyok a fiatalkori Anyámnak. Mikor terhes voltam, Apu ledöbbent. Azt mondta, mintha Anyut látná.(messze lakunk, így ritkán látott és sokkolta a nagy hasam) :)

1. voltam

Én is egyre inkább olyan vagyok. Szerintem a neveltetés (még akkor is ha kamaszkorban lázadunk ellene) beérik és aztán te is azt fogod csinálni, mint a szüleid.

30L

35 vagyok, és nem hasonlítok - szerencsére, mert nem is szeretnék. külsőre is apámra ütöttem, a belső tulajdonságaimat is inkább tőle, illetve az ő családjából hoztam.

nagyon apró jelek persze vannak (ugyanúgy megfogom a fülem, ha bambulok és felhúzom a szemöldököm, ha csodálkozom, meglepődöm, mint ő).

valószínűleg pont azért nem tudok azonosulni az ő személyiségével, mert az enyém annyira elüt az övétől, már kiskorom óta. ő mindig távolságtartással méregetett, apum rokonai meg imádtak (igen, ez sajnos azt is jelenti, h a szüleim nem illettek egymáshoz, el is váltak :-( ) épp ezért nem is igazán fenyeget az a veszély, h idővel egyre jobban fogok hasonlítani. a testalkatomat viszont anyum vonaláról örököltem. na, emiatt viszont nagyon szerencsésnek érzem magam és "hálás" vagyok érte

erre még nem is gondoltam, hogy idővel talán hasonlítani fogok rá.

Tökéletes ellentétek vagyunk, nem is jövünk ki. Sajnos, vagy nem ez így alakult. hugommal viszont annál jobban hasonlítanak, külsőre is és belsőre is.

Az én anyám soha nem volt képes önálló döntéseket hozni, mindig mástól függött az élete, és ő is függésben tartott bennünket. De szerencsére bátyámnak és nekem sikerült ebből kitörnünk. hugomnak már nehezebbb, mert ő is kicsit ilyen.