Anyukák! Ti elengednétek a 15 éves lányotokat a pár kilóméterrel arrébb lévő kis faluba sátrazni haverokkal?

Utolsó, ez benne van a pakliban... és akkor mi van? A barátjának nyilván az a dolga, hogy időről időre próbálkozzon, és ha ezt nem erőszakkal teszi, nincs benne semmi kivetni való, naná, hogy kívánja, egyébként nem lennének együtt. A Kérdező meg előbb-utóbb saját elhatározásból engedni fog, vagy most, vagy fél év múlva, vagy egy év múlva, vagy ennek a srácnak vagy egy következőnek, mert hát ő nő, neki meg ez a szerepe.

(hacsak nem apácának készül, bár ezt nem tartom valószínűnek)

Én 14 évesen kisírtam a két szememet, amiért anyukámék nem engedtek el haverokkal sátorozni (szintén közelbe), pedig a legjobb barátnőm elmehetett, és én szűz voltam, nem ittam, nem dohányoztam, úgymond jól nevelt, rendes kislány voltam...

nos, be nem vallanám a szüleimnek, de ma már mérhetetlenül HÁLÁS vagyok nekik, amiért nem engedtek el...

Amúgy meg felnőtt kísérő nélkül (akit ismerek) nem engedném el az ilyen korú lányomat.

33L

Előző, ez is egy érdekes dolog, és erre sincs általános recept. Engem is korlátoztak sok mindenben "majd, ha felnősz, majd hálás leszel érte" felkiáltással, és hát úgy tűnik, ez a nap csak nem akar eljönni...

(48/F)

33-as, szerintem esete válogatja, hogy hálás lesz-e az ember, amiért korlátozzák... engem szinte sosem korlátoztak a szüleim, és nem értettem, hogy akkor az egyszer miért nem engednek el sátorozni... de igazuk volt. Nem hozzám való volt az a banda, csak ezt akkor még nem láttam át, és minden jólneveltségem ellenére érzékeny, hajlékony korszakomban voltam, tutira engedtem volna a saját elveimből annyit, hogy ne is érezzem végül jól magamat a sátorozáson, ill. utólag megbántam volna.

Előtted író voltam. :)