Örökbe fogadnátok e a 9 éves rokonotokat, aki gyermekvédelmi gondozásban van, szinte alig találkoztatok vele, és súlyos trauma érte a nevelőszülőknél, de már több éve náluk volt?

A külön szobához: 14 éves koromig az ágyam a szülői hálószobában volt, és semmi bajom nem lett.

Az örökbefogadáshoz szívem szerint igen,megtenném; eszem szerint, előbb megpróbálnám a hétvégéket szüneteket együtt tölteni: közelben lakó közös rokonnál, vagy a gyermek közelebbre helyezésével.Persze nem tudom mik a valós lehetőségek.

IGEN, IGEN, IGEN!!!!!!

Borzalmas, amit leírtál szegény kisgyerekről, hogy mi történt vele, úgy sajnálom, nagyon sajnálom!

Könnyes is lett a szemem!

A párom szoc. munkás, neki is volt nem egy ilyen esete, hogy gyermekotthonban, nevelőszülőknél ez történt.

Az én kis unokahúgom 7 éves, és ha vele történne ilyen, nem tudom, hogy mit csinálnék azzal, aki bántja!

Magamhoz venném, mindenképp, akkor is, ha matracon alszunk!

Kérlek, vedd magadhoz!

Képzeld el, mennyit szenvedhetett!

én nem fogadnám

9 évesen ha eddig vidéken lakott, az teljesen biztos, hogy nem fog megmaradni nyugodtan egy kis panelházban egész nap

hiába keresnél kifogásokat, hogy majd te tolod a babakocsit nyugdíjastempóval, meg egész nap sétáltok, na már most ez abszolút nem működik a 9 éves részéről, mert el-el szaladgál, a csecsemővel pedig félórás babakocsitolás után már kezdődnek a teendők

tapasztalataim alapján kizárt, hogy működne

ha kertes ház lenne, ahol a gyerek szaladgálhat, meg külön szoba, hogy ne ébressze fel a csecsemőt, akkor azt mondom, hogy oké, csináljátok

utolsó vagyok

most olvastam, amit írtál, hogy mi történt vele

szerintem az lenne a legjobb, ha jelentenéd, és átkerülne olyan nevelőszülőkhöz, akik normálisan gondoskodnának róla

ha minden kötél szakad, csak a legvégső esetben venném magamhoz, mert ez alapból rengeteg probléma tárháza, amiket én igazából megoldhatatlannak érzek tapasztalataimból adódóan, rokonoknál vannak kisgyerekek, és nagyon ritkák az olyanok, mint ők, hogy nem hangoskodtak, viszont el lettek üldözve a panelból, mert a gyerek rohangált, viszont magára hagyni egy ilyen eset után ott, fel sem merül bennem opcióként

ha konkrét dologról, szituációról érdekel a véleményem, nyugodtan felkereshetsz privátban, rokonaim 2 kisgyerekkel költöztek pesti panelból kertesbe, mert rájöttek, hogy vállalhatatlan

olyan szomorúan olvastam a válaszokat, és bevallom, hogy kényelem szerető vagyok, és átérzem az első lelkesedés utáni mindennapok nyűgjeit, kényelmetlenségeit.

Nagyszüleim jutnak eszembe, akik egy szobában 3 gyereket neveltek fel (igaz, ott volt a nagy kert), és egy percig sem gondolkodott, amikor 2 rokonfiú árván maradt. Aztán keresett nekik szakiskolát.

Pedig 5 km-t kellett gyalogolni a városig, a völgyben volt a kút, ahonnan a vizet cipelték, a teheneknek is. (nem a gyerekeket dolgoztatták!) A gazdag rokonoknak nem kellettek, a pesti nagypolgári lakásba "nem illettek".