Ha ért olyan családi trauma, amit felnőttként se tudok feldolgozni, külföld lehet megoldás?

En mondjuk nem a trauma miatt jottem kulfoldre...de annak ellenere, hogy itt teljesen mas az eletem, elfelejteni nem tudtam. 5 ev utan is ugyanugy nap, mint nap eszembe jut...

a "lelki sz@rságok" benned vannak. bárhová mész, jönnek veled - hacsak szembe nem nézel velük és meg nem oldod óket. a környezetváltozás ideig-óráig javít, de nem törli az emlékezetedből. vissza fog térni. külföldön is.

szerintem annyiban segíthet, hogy egészen más környezet, s "kitörsz" a megszokott dolgokból. Önmagában biztosan nem megoldás, de ha segít elszakadni, akkor érdemes lehet. Persze csak ha van hova, van ismerős, nem bele a vakvilágba, mert az megint nem vezetne sehova...

Én egy évet éltem kinn, mindenkinek azt adtam elő, hogy nyelvet gyakorolni megyek, de igazából távol akartam lenni a családomtól. Nagyon hamar elfelejtettem többszáz km távolságból mindazokat a sérelemeket, bajokat, amik annyira bántottak, hogy amiatt már szinte emberkerülő lettem. Hazajöttem (haza akartam jönni, de maradhattam volna), a problémák ugyanúgy megvannak, mert az itthon maradottak nem változtak, de már tudom kezelni őket.

Szerintem némileg segíthet, ha kimész. Én most kezdtem Ausztriában dolgozni, és bár bejárok itthonról, érzem a munkabeli különbségeket. Bár a munka elég megterhelő, szinte rabszolgamunkának számít itthon, egyrészt mégis tudom azt, hogy legalább megfizetik, másrészt pedig szinte mindig jó kedvem van a sok mosolygós, életvidám munkatárstól és a kedves vendégektől (persze akad néhány bunkó is, mint mindenhol). Alapvetően sokkal kedvesebbek, illedelmesebbek és pozitívabbak az emberek, ami rám is jó hatással van. Mikor itthon dolgoztam hasonló munkakörben, a sírás kerülgetett tőle, olyan lehangoló munka volt. Sok bunkó, negatív ember... nem mindegy.

Én is elmenekültem a családom elől külföldre. (nem kis szarságok miatt, nagyon komoly dolgokról van szó). Kétesélyes a dolog, hogy jobban leszel-e, mert az első félévben annyi tennivalód, annyi megszoknivalód van, hogy nem kattogsz "feleslegesen" a rengeteg újdonság elveszi minden energiádat, nem hagyja csapongani a gondolataidat. De fél év után, ha megszoktad az új életedet, akkor meglehet, hogy ismét rádszakad a fájdalmad, újult erővel. Ráadásul ekkor még rosszabb lesz, hiszen fél évig azt hitted, hogy végre sikerült kimásznod a múltadból...

Nekem segített!!

Ha az agyadat itthon hagyod, el tudsz menekülni. De inkább egy pszihológust, minimum egy beszélgetőpartnert ajánlanék!

A változás kizökkenthet az agyalásból, de a trauma az belül van, nem helyhez kötött. Szóval csodát tenni nem tud, de ha Te képes vagy feldolgozni és túltenni magad rajta, akkor ezt gyorsíthatja, segítheti.