2 éve húzódó családi krízist hogyan kezeljek?
Íme a szituáció felvázolva:
Meleg 20 éves vagyok, munkakereső, jövőre egyetemista.
Anyám és apám konzervatív keresztények, akik folyamatosan ostoroznak mert nem találok munkát. Ha volt munkám az volt a baj hogy nem a végzettségemnek megfelelő.
Testvéreim is vannak. Az idősebb már dolgozik, de velünk él, ő most 25 éves. Fiatalabb meg nagyon lelkiismeretesen tanul, szorgalmas és nagy jövő áll előtte, ezt én is látom.
A probléma gyökere, hogy anyám kerekperec kijelentette hogy legyek heteró vagy költözzek, viszont azt még nem tudom megtenni. Van félretett kis pénzem, de az közel sem elég ilyesmire. Apám is tud róla. Ellenzi is, de nem nagyon emlegeti fel a témát, neki ez kínos, lényegében hagyja hogy azt csináljak amit akarok. Egyébként apura lehet számítani, mikor igazán nagy bajok vannak ő mindig elérhető és segít.
Testvéreimet nem nagyon izgatja hogy mi velem a szitu és velük is jóba vagyok. A családi feszültség gerjesztője az anyám. Keresi a konfliktusokat, de nem csak velem, hanem mindenkivel. Apámmal is többet veszekszik, semmi se jó neki, mindent kritizál, mindenkit sérteget, miközben azzal próbál tetszelegni, hogy bezzeg ő milyen jól keni-vágja a dolgokat (holott baromira nem).
A melegségem miatt ő érzi áldozatnak magát, mintha ez az ő személyes tragédiája lenne, és tönkrevágtam volna vele az életét meg a terveit. Kijelentette, hogy ha nem áldozom fel a saját álmaimat az ő boldogságáért akkor egy szar alak vagyok.
Azon gondolkodtam, hogy minnél hamarabb elkéne költöznöm. Esetleg ha nagyon jól tanulok egyetemen, akkor ösztöndíjjal kimenni külföldre és ott elhelyezkedni, vagy külföldön dolgozni, ha van valami.
Angolul tudok elég jól beszélni.
Tanácsok? tippek?
Minden választ köszönök
Igazából nem is teljesen értem.
Meleg vagy ez tény. Ez nem olyan dolog, hogy erősen akarod holnaptól nem vagy az. Anyud sem fog változni, max idővel beletörődhet. Munkát keresel, beszélsz angolul. Most még jobb helyzetben vagy jön a nyár és tömegével mennek ki a fiatalok eper meg hasonló szedésekre....
Az a baj, hogy nem viselkedünk már annyira családként. Mindenki megy a saját dolga után.
Anyám ha érdeklődik is irántunk akkor kritikus szemmel és szándékkal és mindenbe beleüti az orrát, ezért gyakorlatilag kizártuk a magánéletünkből. (Én meg bátyám is)
Szeretném ha valamilyen szinten béke meg szeretet lenne közöttünk, ha nem is összeborulás.
Sokan iskola mellett is dolgoznak, főleg főiskola és egyetem mellett, és ebből tartják fenn magukat. Ha jövőre egyetemre mész, mehetsz kollégiumba havi párezer Ft-ért, a kajád pedig tudod állni a fizuból. Ha koleszba nem vesznek fel, akkor pedig lehet kapni szobát már havi 20 ezer Ft körül, ami - ha az ember dolgozik a suli mellett - kajával együtt is max 40-50, amit meg tud keresni egy ember egy hónap alatt még diákmunkákkal is.
25F
Nálam ugyan ez volt a helyzet.... annyi volt a különbség, hogy nekem csak egy húgom van.
Én is sokat szenvedtem anyám miatt, bár idővel beletörődött a melegségembe, de elfogadni nem fogadta el a mai napig sem.
Most szombaton költöztem el otthonról. Jelenleg a barátommal együtt élek. Lassan egy éve dolgozok egyetem mellett.
8 órás, tehát teljes munkaidős állásom van és mellette levelező tagozaton tanulok egyetemen. Nem könnyű, de mindennek megvan az ára. És úgy gondolom, valahol mindenkinek így a jobb...
21/f
Anyám ma reggel is megmutatta mennyire érdeklem kábé.
Kimentem a fűszerkertbe egy kis oregánóért de visszafelé jövet elcsúsztam és elestem, lesöpörve egy cserepet. Anyám rohan kifelé a házból, hogy "ÚRISTEN JAJJ NE!" És ölelgeti a cserepeket.
Aztán miközben csináltam a reggelit, mondta, hogy ne nevetgéljek, meg ne mosolyogjak meg legyek csendben mert idegesítő vagyok.
Ez most komikusan hangzik, de még apámat legalább az érdekelte, hogy hol ütöttem meg magam. Sosem hittem volna hogy idáig jutunk. Mindig anyámat szeretem a legjobban a világon, és most meg szinte utálom.
Kemény anyakomplexusod van, lehet, hogy nem véletlenül vonzódsz a saját nemedhez.
Nekem két fiam van, nem vagyok prűd,elfogadnám ha valamelyik nem alapítana családot, de nagyon szomorú lennék.
A soraidból némi lelkiismeret furdalást is kiolvasok,mintha magadat is okolnád anyukád viselkedéséért.
Tudom, azt mondják, hogy a nemi identitás zavara nem a környezeti hatásoktól függ, de szerintem pedig attól, csak egész kisgyerekkorig érdemes visszamenni, egy jó szakember rájön, hogy hol, miért kezdődött el az egész folyamat.
Azért pedig, hogy édesanyád úgy érzi, hogy az életét elkeserítetted ezzel, ne neheztelj rá, ez valahol természetes,majd idősebb fejjel be fogod látni.
13:04 A "kemény anyakomplexust" miből következtetted ki? Nemi identitászavarról hol olvastál a kérdésben (segítek, a homoszexualitás nem az)? Meglepődnél-e nagyon, ha azt mondanám, azon "jó szakemberek", akik szerinted rájöhetnének a kérdező homoszexualitásának "okára", ugyanazok, akik azt állítják, hogy nem (csak) a környezeti hatásokon múlik a dolog? Miből gondolod, hogy a kérdező magát okolja édesanyja viselkedéséért? Miért gondolod, hogy egy meleg fiú nem alapíthat családot? Miből gondolod, hogy a kérdező majd később meg fogja érteni, anyukája miért lett ilyen? Az én anyukám pl. sosem volt ilyen, pedig valsz idősebb, mint a kérdezőé.
/facepalm
Kérdező, szívből sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Sajnos a harmonikus családi légkör nem mindenkinek adatik meg. Szerintem mielőbb függetlenítsd magad édesanyádtól. Hidd el, megváltozik majd a hozzáállása, ha kirepülsz a fészekből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!