Hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet?

Na szóval 19 éves fiú vagyok, még a szüleimmel élek, de félek, hogy már nem sokáig, mert vagy én költözöm el, vagy lassan ők fognak kidobni. Jelenleg 2 sulit végzek párhuzamosan, szóval nem csak úgy a nyakukon lógok, és eszem a kenyerüket feleslegesen. Már szeretnék dolgozni, és inkább hagyni az egyik sulit, de nem engedik, mondván inkább tanuljak. Az apám eléggé stresszes életet él, egyszerűen nem lehet neki megfelelni, folyton ideges, már-már inkább hozzá se szólok, mert nem egy beszédes ember, és csak ideges ha kérdezek, vagy mondok neki valamit. 19 év alatt sokszor féltem is tőle, de sokszor még most se vesz emberszámba, pl belém rúgott a multkor is amikor megpróbáltam helyrehozni amit ő elrontott, az idegeskedése és türelmetlensége miatt. Sorolhatnám még egy jó darabig, de a lényeg az, hogy elhidegült közöttünk ez a családi kötelék, de ennek elenére én tisztelem mint az apámat, elvégre az ő kenyerét eszem. Mostanában viszont mindenért én vagyok a hibás. Van egy nővérem is aki 2 évet b@szott el az egyetemen mert nem csinált semmit, most hazaköltözött, és eszeveszetten keres melót, és az ő helyzete miatt is én szívok. Most főleg az lett a bajuk, hogy végre valahára lett egy olyan barátom, aki néha fel is hív, és én minden nap átmegyek hozzá, mivel itt lakik a szomszédban, de nekik ez is baj, de a nővérem az meg napokig képes a barátaival lenni, és neki nem szólnak miatta, csak engem csesznek le, ha át merek menni a szomszédba. Végsősoron ami arra ösztönzött, hogy kiírjam ezt a kérdést, az ma történt:

Korán reggel keltem, irány az egyik suli. Hazajövök, és délután irány a másik, most értem haza onnan nemrég. De mikor hazajöttem senki sem volt itthon, pedig jellemzően itthon szoktak lenni. Gondoltam biztos megvan az okuk, hogy nincsenek itt, úgyhogy felhívtam a barátomat, és mondta, hogy menjek át. Át is mentem, elkezdtünk kajálni meg beszélgetni, és jött volna át még egy haverunk, erre látom, hogy anyu küldött egy visszahívóst. Elkértem a barátom telefonját, hogy fel tudjam hívni, erre rögtön letámad mikor felveszi, hogy hol a francba vagyok. Mondom neki, hogy a szomszédban, erre mondta, hogy azonnal menjek haza, mert nem igaz, hogy nem tudok otthon lenni, mert most jöttek haza az orvostól, mert apa rosszul lett. Egyből rohantam haza, és már támadott is anyu, hogy én tehetek mindenről, hogy köztünk mindig ellentétek vannak, meg hogy állandóan a szomszédban vagyok, és, hogy én okoztam ezt az egészet ami apával történt. Én meg megkérdeztem, hogy miért volt baj az, hogy átmentem a szomszédba, erre a képembe vágja, hogy költözzek el itthonról. Persze a nővérem megint nincs sehol. Most miért volt jó neki, hogy mindent a képembe vágott, amit nem kellett volna még azt is? Legszívesebben kibőgném magam mint egy kislány, de valahogy az sem megy. De inkább öngyilkos leszek mint hajléktalan