Mit gondoltok arrol ha egy anya öngyilkossággal fenyegetőzik?

Az a baj, és ez egy nagy igazság, hogy senkit nem menthetsz meg.

Segíthetsz, védelmezheted, támogathatod, de nem mentheted meg. Neki is tenni kell valamit.

Nem tudsz helyette elválni, és saját lábra állni.

Nálam is ez volt a helyzet, vagyis hasonló.

Én önző voltam ebben a helyzetben, és egyszerűen leléptem otthonról érettségi után. Nem tehettem mást.

Nem fogom senki kezét fogni, és vele együtt szenvedni a saját hibái miatt.

Tanácsot nem tudok adni, beszélgethetsz vele, leginkább apukáddal, hogy kezdeményezze akkor ő a válást. És megpróbálhatsz a békítő harmadik lenni, aki hideg fejjel szembesíti őket azzal, hogy ez így szenvedés.

Én ezt megtettem, beszéltem arról, hogy nekem gyerekként szörnyű volt végighallgatni, ahogy verik egymást, hogy sok éjszakán át gondolkoztam, hogy én mit tehetnék, de aztán rájöttem, hogy semmit.

Utolsó csepp a pohárban az volt, mikor érettségi utáni nyáron, augusztusban megint ment a balhé, de durvábban, már a kezemben volt a telefon, és majdnem tárcsáztam a rendőrséget. Ott beszélgettem el velük, hogy ez mégis mi a f@sz? Lépjenek már.

Azóta se sincsen semmi változás. (ez évekkel ezelőtt volt)

azt akarja hogy jobban figyeljenek rá, törődjenek vele,

egy ilyen megnyilvánulás mindig a "burkolt" segélykiáltásról szól.

aztán döntsd el, hogy mit teszel...de esetleg megmondhatod hogy nem csak neki sz@r, és ő is tehetne vmit, te is mondhatnád ugyan ezt amit ő stbstb....

Én nem mondanám azt,hogy ha fenyegetőzik,úgyse teszi meg,mert volt már rá példa,hogy mégis megtették.

Ahogy levettem,inkább anyukád a balhésabb? Mert ebben az esetben jobb lenne apukáddal megbeszélni a dolgokat. Elmondhatnád,hogy Te ezt már unod,nem szeretsz így élni és nekik sem kellene így élniük. Anyukáddal is le kellene ülnöd beszélni és őszintén elmondanod,hogy jobb lenne változtatni. Gondolom ők se boldogok így. Tényleg nem tudok mást tanácsolni,mint hogy üljetek le és beszéljétek át a mostani életeteket. Anyukádra meg azért kicsit figyelj oda,nehogy kárt tegyen magában egy zavart pillanatában.

Elhiszem,hogy ennyi év házasság után nehéz változtatni,mert ilyenkor már a megszokás,az egymáshoz való ragaszkodás is közrejátszik ám,hogy eddig még nem váltak el. De a Ti esetetekben tényleg ez lenne a legjobb. Vagy talán egy párterápia,ha annyira nem akarnak válni. Ezen gondolkodtak már? Esetleg anyukádnak egy pszichológus se ártana.

Most meg leszek kövezve,de én egy önző disznó vagyok.

Anyámat leültetném és leszarva a lelki világát a nyakába borítanék mindent. Kezdve azzal, hogy tönkre tette a gyerekkorom; hogy megpróbál belevonni a konfliktusba; hogy én vagyok a szemét mert tőlem várja a megoldást és én nem tudom- és nem is akarom,mert nem az en feladatom- megoldani; hogy érzelmileg zsarol és fenyeget és semmit nem tesz.

Magamból kiindulva közölném vele,hogy leszarom a fenyegetőzéseit,rajtam nem fognak, csinálja csak,de ne higyje,hogy engem tehet felelőssé, az én lelkiismeretem tiszta marad. Ő a hülye. Ha annyira rossz,miért nem kér külső segítséget,miért a lányát hibáztatja mert az nem válik el helyette a férjétől?! Aki hülye,haljon bele.