Mennyire életszerű egy olyan szituáció, hogy a nő családot szeretne, minden vágya hogy gyerekei legyenek a férfival (férj) akit szeret, de a férfi nem akar gyerekeket egyáltalán, ezért otthagyja egy másik férfiért akit nem szeret annyira?

Én nem tudom megérteni ezt a nőt, mert ha én gyereket akarok, azt attól akarom, akit szeretek. Egy olyan gyerekkel, akinek az apját nem szeretem, nem tudnék mit kezdeni. Viszont nem szívesen maradnék olyan férfival, aki nem akar gyereket... SZerintem erről fontos beszélni már a kapcsolat elején, hogy mi ehhez a hozzáállásuk, és nem engedni, hogy több éves kapcsolat után derüljön ki, hogy alapvetően mást akarnak.

Nekem furcsa, ha egy nő gyereket akar és mindegy kitől, ilyenkor az az érzésem, hogy vagy nem sok mindent ért el az életben, amire büszke lehet, és úgy érzi, hogy így végre ő is lehet értékes ember: egy anya. Vagy pedig nem szerették eléggé gyerekkorában és ezt próbálja tudat alatt helyrehozni azzal, hogy na majd ő jobb szülő lesz.