Ha egy nő férjhez megy, gyereket szül, családja lesz, akkor már beteljesült az élete?

Nincs olyan dolog, amit egységesen minden nő szeretne. Ha csak ennyi lenne az élet, nekem nem érné meg élni.

És itt van a baj. Sokan azt mondják, gyerek nélkül üres az élet, nem pedig azt, hogy az ő életük üres. Máris máshogy hangzana, nem lenne benne vádló felhang.

Én ebben egyáltalán nem hiszek. Ez a D-amerikai szappanorperákban így megy, meg a tündérmesékben, de az életben nem ,vagy kb. 1%-ban. Egyszerüen elmúlik idővel a rózsaszín köd, a szerelem, a tűz, jönnek a szűrke hétköznapok, am egszokás, a problémák, rájössz,hogy elpazaroltad az ifjúságodat, a lehetőségeidet, mert te úgy gondoltad babáznál már egyet. De ahogy a kaucsuk férget félredobhatod, egy igazi embergyereket nem igazán, és neked gürizni kell ,ha tetszik ha nem. Utána eljár felettük az idő, nincs kiszállás, belül sokan érzik,hogy nem azt a fa-szit választották mégsem, akire vágytak volna, ott a gyerek, aztán már nem nagyon tudnak kimászni a pöcegödörből. A párkapcsolatok sorra mennek szét, az emberek keresik az igazit egy életen át, hol szétmennek, hol összejönnek másokkal, sorra látni a válópereket, már előre röhögöm a dudálós parasztmenetet az útcán a friss esküvősökkel,hogy na fél év múlva dúródnak a válóperre hahha. Ott van az igazi baj, ha a férfi /mert megteheti/ beújít egy friss husival, a családanya meg le van ejtve nagyívben a kölykével, aztán egy életre maga marad, mert nomrális embernek gyerekes nő már nem annyira tartozik a kapós kategoriába. Mégis minek pátyolgassa egy idegen férfi másnak a génjeiből származó idgen kölköt, csak mert szereti nemi vágyból a nőt. Ésszerűtlen, bár van erre is példa. Ami biztos, 10 ből jó ha 2- nek teljesül be az élete. Aki megtalálja a genetikailag tökéletesen hozzávaló partnert, akivel évek múltán azt kiismerve teljesen lelkileg is úgy érzi,hogy még mindig elvan vele, ha a gyereke nem egy genetikai selejt lett, aki lényegesen hátrányosabb helyzetű külső, vagy belső tulajdonságok miatt mint a többi átlaggyerek, és ezért kiközösített, az már eleve egy tökéletes családi idillt nem jelent szeirntem. Hiába van férjnél, ha szinten alul házasodik egy aranyos szép trógerrel, aki tetvet sem tud előteremteni, akkor jönnek a lemondások, a csak álmodozol effektus, a napi viták, hiába vagy házas, az még nem varázslat, ha nincs meg minden ami egy tökéletes kiegyensúlyozott élethez kell akkor nem teljesedsz ki sohasem. Persze hülyítheted magad lélekben,hogy együtt vagyunk meg satöbbi csak ez számít, de tudod legbelül,hogy valami hiányzik,ami egy tökéles boldog családnál megvan és ez a hiányérzet szétszaggat,felzabál belülről.

Összefoglalva: A párkapcsolat, a családos életbe való belevágás, az egy nagy lutri, egy szerencsejáték, ami a mai világban nagyon nagy eséllyel nem fog boldoggá tenni, hosszú távon nem lesz belőle semmi jó, de ritka ha mégis.

Én legalábbi így gondolom.

Mitől teljesedik ki az élet ha ettől nem?

A kitűzött célok elérésétől, attól! Attól hogy minden ami téged érdekel azt megszerezted, hogy kiélvezted az életedet, hogy kipróbáltál mindent ami fontos számodra, abban ambíciódnak megfelelően elérted amit akartál, és egy elégedett emberként szünsz meg a végén létezni. Szeirntem pontosan ettől lehet kiteljesedni.