Ha egy nő férjhez megy, gyereket szül, családja lesz, akkor már beteljesült az élete?

Ez mindenkinél más :)

Ezek az ösztönök mindenkiben benne vannak, csak ugye ott a neveltetés, a társadalmi elvárások, az egyéni pszichés állapot stb, stb...

Ez mind rányomja a bélyegét hogy kinek mikor milyen mértékben indulnak be ezek a "muszáj gyereket szülni" érzések.

Én pl. 14 éves koromban azt álmodtam hogy terhes vagyok.

Olyan jó érzés volt, azóta állandóan bennem van hogy gyereket szeretnék.

A párommal lassan esküvő, úgy tűnik lesz ház, és jó állás páromnak...

Reménykedem nagyon, mert már tényleg nagyon-nagyon szeretném azt a babát :) 22/N

Nem csak ezen múlik, de ha az a kapcsolat jól sikerül, akkor valóban fontos. Szerintem ez egyéntől függ, hogy kinek mi a fontos, mik a céljai. Van aki megelégszik a családanya- szereppel, és az egész élete kielégítő számára.

Én is férjhez mentem (2x is...), gyerekeim is vannak, a 2. házasságom már sikerült is, de ettől még törekszem más dolgokra is. Boldogok vagyunk, de sok tervünk van még, nekem magamnak többféle hobbim, tervek tanulásra, vállalkozásra, stb.

Olyannak tűnik ez a kérdés, mintha valaki az elvárásoknak próbálna megfelelni, filmekből vett sztereotípiákkal. Vagy rosszul látom? Akkor bocsánat!

Két olyan nőt is ismerek, akik tudatosan nem vállaltak gyereket, nincs kapcsolatuk sem, és elégedettek az életükkel (40 és 42 évesek).

Viszont van egy rokonom, aki rengeteg áldozatot hozott azért, hogy gyereke lehessen, de kapcsolat nélkül, egyedül. Soha nem érdekelték a férfiak, de a saját gyerekhez görcsösen ragaszkodott. Mióta megszületett a kislánya, úgy érzi, elérte a célját.

Szóval, ez nem egy kötelező dolog, de ha vágysz rá, vállald be, mert egy baba, ő csodálatos, még ha időnként

nehéz is a gyereknevelés.

Vannak olyanok, akik úgy érzik, ha az általad felsoroltak kipipálhatók, akkor így érzi beteljesültnek az életét. Ezzel nincs semmi gond, mindenki máshogy látja.

Én nem, nekem fontos a karrierem is.

Nekem nem, de ezek is hozzájárulnak, hogy kereknek érezzem az életem. Gyerek nélkül nagyon üres az egész, hiába lazább és kötetlenebb, de akkor is a gyerekek adtak IGAZI értelmet az életnek.

Ugyan férjhez nem megyek, mert kiráz a hideg az esküvőtől, mármint a lagzitól, de 7 éve együtt vagyunk a párommal és van 2 gyerekünk.

Fél éve újra dolgozom és bizony rohadt jó érzés "fontosnak" lenni, hogy kikérik a véleményem, hogy számít a szavam, hogy megköszönik a munkám és hogy olykor elismernek. Ja és mindezek mellé még rendes fizetést és juttatásokat kapok.

Nekem ezek mind kellenek ahhoz, hogy jól érezzem magam és ezt a gyerekneveléssel (és a háztartás vezetésével) itthon töltött évek alatt nem kaptam meg, úgyhogy az önbizalmam szépen megcsappant.

Viszont ha most nem lennének a gyerekeim, akkor valószínűleg hiányozna valami az életemből...

31N

Ez egy sztereotípia, de nem garantálja azt, hogy ettől mindenki boldog lesz.

Persze én is szeretnék férjet, meg gyereket, de nem hinném, hogy ezzel be is teljesedne az életem. Ez mindenkinél egyéni dolog.