Ti mit tennének, tovább lépnétek vagy adnátok még egy utolsó esélyt?

Jól értem, hogy most az a baj, hogy teljesen normális lett?

Szerintem adj neki még egy esélyt, pláne, ha szereted.

Csak azért lett normális, mert megijedt, hogy elveszít.

Amint újra biztonságban érzi magát, újra olyan lesz, mint azelőtt.

Nem nagyon változnak az emberek, én is elég sok időt pocsékoltam egy hasonló férfira, KÁR VOLT, így is,úgy is szétmentünk!

"Azóta teljesen más lett, úgy viselkedik mintha ámor nyila találta volna el hirtelen, beakar mutatni a szüleinek, hív minden hova, egy nap többször felhív, jönne hozzám.

"

Tipikus színjáték,max 1 hónapig tart utánna kezdődik elölről minden

De nincs garancia arra hogy akivel összeismerkedtél azzal jobb kapcsolatod lenne.Tudod minden férfi máshogy viselkedik amikor megakar szerezni egy nőt

Nagyon vigyázz

Ha a párodat választod akkor mondd meg annak a másik csávónak hogy ne reménykedjen,ezekből a szerelmi háromszögös esetekből nem szokott jó dolog kisülni,tapasztalatból mondom

Hát a párodról tudod milyen, nem vagy vele így boldog, most megváltozott egy ideje és talán ez meg is marad. Így a rossz kapcsolatból talán jó kapcsolat lesz.

A másik pasiról nem tudod milyen, de már egyből úgy kezdődött az ismeretségetek, hogy maximális figyelmet és törődést kaptál, tiszteltettel bánik Veled és ebből a kapcsolatból még bármi lehet, jó és rossz is.

Számomra, objektíven nézve, egyértelmű a válasz, de úgyis az érzelmeid fognak dönteni. Viszont az érzelmeid lehet rossz irányba húznak, utólag fog ez kiderülni.

Nekem is volt egy ilyen "na most már tutira megváltozom" pasim, kb 1 évig sikerült is neki. Utána sokkal de sokkal rosszabbul jártam. Inkább már az elején kiléptem volna, amikor még kevésbé fájt volna.

Szerintem itt összességében az a kérdés, hogy a szívedre vagy az eszedre hallgatsz inkább...

Kicsit ismerős a helyzet. Párommal 2 és fél éve vagyunk együtt, mindketten a 30-as éveinket tapossuk. Neki én vagyok az első komoly kapcsolata, mert előttem nem igazán találta az igazit, és mindenkit elhagyott, vagy nem is vált igazán komollyá egyik barátnőjével sem.

De velem azt mondja, hogy más, amit igazol is, hogy már ilyen rég együtt vagyunk.

Viszont, ami problémát okoz, hogy a szüleinek még mindig nem mutatott be. Amikor erre terelődik a szó, akkor vagy hárít, hogy majd ekkor meg akkor bemutat, vagy közli, hogy lehet, soha nem fog bemutatni vagy egyből szakítani akar, azzal a szöveggel, hogy lehet nem szeret eléggé. Aztán mégis kibékülünk, és hajtogatja, hogy szeret meg minden.

A barátait ismerem, ő is eljön néha az én társaságomba, de a családomat nem ismeri ő se, pedig többször lett volna lehetősége eljönni hozzánk, de mindig valami olcsó kifogással lemondta.

Nem tudom, én nyár végéig kapott haladékot (mivel a tavasszal megígérte, hogy a nyáron bemutat). Ha nem teszi meg, szakítok vele, bármennyire szeretem is.