Hogyan lehet egy gyereket önállóságra nevelni?

Mintát mutatni neki, hogy milyen talpraesett az én anyukám, és apukám, én is olyan akarok lenni.

És valóban, ne vedd ki a kezéből a dolgokat, hogy majd én megcsinálom, mert úgy gyorsabb! Ne vedd el a kedvét, ha valamit nem jól csinált meg!És ha új ötlete van, ne söpörd le, hogy nem így szoktuk!

Másrészt, ha valami megoldandó problémával találja szembe magát, akkor hagyni kell, hogy ő maga találja ki, mit is lehetne tenni, és engedni, hogy meg is csinálja.

Meglehet, hogy kiderül, az a dolog nem vezet a megoldáshoz, de azzal is csak tanulja azt, hogy bizony, ilyen is előfordul, attól még nem kell, nem szabad feladni. Olyankor kell elővenni, ahogy mondani szokták a "B" tervet. :)))

Már a csecsemőt sem kell azonnal felvenni,ha kicsit sír. Hagyni kell,hogy felfedezze a körülötte levő világot,a kezeit stb.

Amikor már nagyobb,hagyni kell,hogy egyedül játsszon,azzal,ami éppen akkor érdekli. Csak akkor kell segíteni neki,ha arra szükség van.

Már az egy-másfél éves gyereket is rászoktatni,hogy elrakodja a játékait. Eleinte közösen,de később megteszi egyedül is.

3-4 évesen már segíthet otthon port törölni,hozni a lapátot stb.,ami a korának megfelelő munka"

Minél több feladatot old meg egyedül,annál önállóbb lesz később.

Sok mindenre meg kell tanítani.

Pl: ha cukrot akar, épp reggeli előtt van a család.

-Anyaa cukrot akarokk!!

-Reggeli után kapsz.

- De én most akrok!

Jön a hiszti dühroham, földhöz vágja magát.

Persze a szülő nagyon szereti a gyermekét, de tudja akkor nem fogja megenni a reggeliét.

Hadja hadd nyugodjon le, reggeliztek és kap cukrot utána.

Ebben az esetben, a gyerek megpróbál követelőzni, elmegy a határokig. Már itt meg kell tanítani, neki azzal, hogy nem kapja meg amit akar, ha követelődzik.

Ha kért volna,

-Anya kérek cukrot.

-Majd reggeli után kapsz.

- ok nagy mosoly a gyerek arcán.

Lehet, hogy kér falatot eszik, de meg lett tanítva neki hogy kérjen és ne követelődzőn. Későbbiekben sok hasznát fogja venni.

Szeretettel és a valahová tartozás érzésével.

Mert akkor bátran néz szembe a világgal, mert tudja, hogy biztos a háttere.

Ha a korának megfelelő dolgokban hagyod dönteni, és vállalnia kell a döntései következményeit. Kis korban ezek apró dolgok, később egyre jelentősebbek.

Akár a hét első napján elköltheti a zsebpénzét, és a saját spórolt pénzéből akár (szerintem) fölösleges dolgot is vehet.

Lehetőséget biztosítasz neki a tanulásra, de nem veszed át tőle a felelősséget. Ha jól teljesít, örülj vele, de az érdem az övé, ha rosszul, lehetsz szomorú, aggódhatsz, de ettől még a saját életét nehezíti meg a gyerek, amihez joga van. Persze felajánlhatod a segítséged ha kell, de az ő döntése hogy él-e vele. Viszont nem könyörögsz a tanárnak, hogy engedje át, ha bukásra áll.

Szerintem a házimunka megtanításának semmi köze az önállósághoz. Takaríthat, moshat, főzhet valaki kifogástalanul ha nem tanulta meg, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, önállótlan lesz, a másik meg lehet hogy semmit sem tud, de ha magára lesz utalva, mindent meg fog tanulni, mert eszébe se jut, hogy bárki másnak kéne őt tutujgatni.

Nem megcsinálod helyette, hanem megtanítod megcsinálni x dolgot...

Nem azt mondod neki, hogy már pedig ma ez meg az lesz a program és nincs beleszólásod, hanem megkérdezed, hogy szerinte mit is csináljatok együtt. (Nem kell persze elfogadnod, de hagyhatod alkudozni és engedj is a logikájának, azért.)

beszélgess vele sokat, és kérdezd meg gyakran a véleményét bármiről.

stb...