Ilyen esetben mi a helyes tanács?

A férjem anyukája néhány napja "robbant", hogy ő válni akar, elköltözik a férjétől. Az utolsó csepp az volt, hogy apósom alapvetően önző ember, de most olyanba szúrt, amibe nem kellett volna: anyósom édesanyjától sajnált pénzt.

Anyósom sírva/dühöngve felhívta a férjemet, aki mondta neki, hogy egyet aludjon rá és beszéljenek újra.

Letelt a "ráalvás", após leígérte a csillagokat az égről, anyósom kissé megenyhült, de szkeptikusan mondta, hogy ja, persze, ez a csoda is két napig fog tartani.

A férjem most tanácstalan, hogy leüljön-e az anyjával beszélgetni, vagy mit csináljon.

Annyit javasoltam neki, hogy ne foglaljon állást, hanem inkább segítsen az anyjának átgondolni a helyzetet, kérdezzen sokat, úgymond "kényszerítse rá", hogy kimondja a pro és kontra érveket.

De elbizonytalanodtam, hogy ezzel most rossz tanácsot adtam-e vagy ilyen esetben mi a legjobb hozzáállás egy felnőtt gyerek részéről.

Teljesen saját magánvéleményem, hogy apósom tényleg rettenetesen garasoskodó és önző ember, még a családtagjaival szemben is, férjem sincs róla túl jó véleménnyel. Nem is értem, hogy anyósomat mi tartja mellette, de ezt a meglátásomat megtartottam magamnak, a férjemnek sem említettem, mégis a szülei.