Gyűlölök otthon lenni, nincs semmilyen kapcsolatom a családommal, mert nem bízok meg bennük. Valamilyen tanács?

Manapság mindenkit oda akarnak rögtön küldeni. Azért van dührohamod, mert rühelled őket, nem bírod őket elviselni. Ez nyilván annak a következménye, hogy veled mindig a negatív irányba kivételeztek. (vagy többnek)

És mert eddig (??) visszafojtottad a feléjük irányuló dühöd. Sokat eltűrtél, pedig már régen be telt a pohár nálad.

Mindenkinél betelik előbb-utóbb. Ez normális. Csak, akinél utóbb, az már baromi ideges és robban a bomba.

Ez nem pszichiátriai eset. Minden hülye ezzel jön, ha olyannal szembesül, hogy valaki ellent mer mondani neki, vagy kifejezi a nem tetszését.

Mert egy olyan világban élünk, ahol minden nyomi azt tanulta, hogy tűrni kell, pedig nem igaz!

És egyébként sem értenek már a szép szóból az emberek.

Tudod, ha az lenne a szitu, hogy a barátaidnál jön ez elő, akkor rögtön azt mondanák, hogy hagyd ott őket, ne találkozz velük, mert mérgezik az életed. Ők nem barátok.

Ami igaz is.

A család esetben is van egy pont amikor az ember szabadulni akar. Saját életet.

A legjobb az lenne, ha egyszer nem fognád vissza magad ill. ha nem tartanád velük a kapcsolatot.

Ha otthon laksz, akkor ez sajnos nem megoldható, egyedül a tűrés marad. És a várakozás, hogy végre majd mikor sikerül elmenni onnan.