Anyósom minden alkalommal elkap, amikor megyek ki vagy jövök be a lakásomba, beszélgetni kell vele. Nem érti, h ez miért baj. Szerintetek?

Alapszabály:

anyóstól olyan messze kell lakni, hogy ne tudjon átjönni köntösben-papucsban!

Szomszédok vagytok? És ott áll az ajtó mögött, fél szeme a kukucskán, és napi 24 órában azt várja, hogy mikor csaphat le rád?

Férjed? Neki ez normális?

De, hogy valami tanácsot is adjak, zárd rövidre a beszélgetést. Közöld vele, hogy hasmenésed van.

Azért baj, mert zaklatás és durva agresszió, amellett, hogy mivel figyel téged, hogy "elkaphasson", paraoiát is kelt. Senki sem szereti azt a tudatot, hogy lesnek rá, hogy elkaphassák.

Nincs tekintettel a te munkádra, az önálló életedre, rád - semmire. Csakis magára: neki ez meg az kell (beszélgetés, azaz törődj vele), tehát kiveri magának mindenáron.

Köszönj neki szépen, hangosan és udvariasan, mondd meg neki, hogy sajnálod, de sietsz és dolgod van (a hatás kedvéért nézz rá jó alaposan az órádra a kezeden, ne a telefonon!), majd pedig SZÓ NÉLKÜL fordíts neki hátat. Tedd ezt annyiszor, amíg lekopik rólad.

Ne legyen bűntudatod! Neked nem az a dolgod, hogy anyósod anyja legyél, sem pedig a barátnője. Vannak korátársai, keressen köztük barátnőt, az anyjáról pedig már régen le kelltt volna válnia és felnőnie.

"anyóstól olyan messze kell lakni, hogy ne tudjon átjönni köntösben-papucsban!"

Az enyém egy másik földrészen van, így a legjobb. :-D

#3, talán nem jött át az üzenet lényege:

nem az a baj, hogy beszélgetni kell vele, hanem az, hogy MINDEN alkalommal. Most már érted?

Az anyós lakjon olyan messze, hogy ne tudjon papucsban, köntösben átjönni,

de azért elég közel ahhoz, hogy ne kelljen nálunk aludnia, hanem tudjon hazamenni.