Régebben (20-30 évvel ezelőtt) még tényleg általános volt, hogy otthon kikaptak a gyerekek?

Meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hányszor kaptam pofont, vagy seggre csapást, de akkor tudtam is és most is tudom, hogy jogosan. Volt amit nem lehetett már megbeszélni velem, mert mint ha a falnak beszéltek volna a szüleim és megértem, amiért felpofoztak.

Tanultam pszichológiát, majd a falnak mentem a legújabb nevelési elvektől, miszerint lassan már az is elítélendő ha ferdén nézek a gyerekre nem ha hozzá merek érni. Kiabálni meg hát azt nagyon nem szabad, csúnya-rossz szülő az olyan, mert tudjátok akkor a szegény egyéniségét kibontakoztatni akaró csemete nem belátja hogy az rossz amit csinál, hanem a reakciód miatt retten meg. Na már most, olyan példák, mint a "mit csinálunk ha a gyerek a tűzforró kályha vas ajtajára akar rákapaszkodni" esetében (csak hogy tudjátok :)) tudományos kutatások szerint véletlenül sem emelheted ám fel a hangod. Na mármost én inkább vállalom, hogy gonosz-csúnya-lelketlen szülő vagyok, de előbb verek a gyerek kezére okozva ezzel komoly lelki traumát (?), mint hogy halott gyerekem legyen. Előbb fogom leordítani a haját, mint hogy baja essen. Nem kell agyba főbe verni senkit, nem kell rendszert csinálni a pofozkodásból, de ha eléri azt a szintet a rosszaság, hogy se a szép szó, se a bünti nem segít, akkor jelzés értékkel helyre lehet rakni a gyereket mert addigra már végig játszottuk a "megkérlek, hogy ne csináld-rád szólok-bünti lesz" folyamatot és ha ezzel sem tudok rá hatni akkor mit csináljak? Pláne ha a saját testi épségét kockáztatja, vagy másét. Ja tudom, engedjem, hogy kibontakozzon, felfedezze a világot a kis nyiladozó elméjével....

Rám egyszer emelt kezet általános iskolában a tanárom, én meg visszaadtam neki.

Rám ne emeljen senki kezet, még a szüleim se! Kiskoromban is így gondoltam, most, felnőttként is így látom.

És lám, egyszer sem vertek, mégis teljesen normális felnőtt lettem.

A verés nem nevelés. És legfőképp nem a tanárok dolga veréssel nevelni a diákokat.

Látom van aki még mindíg nem érti. Gondolom téged agyba fpbe vertek. Mi nem erről beszélünk hanem nevelő célzatú pofonról és a többség akit így neveltek az megmondja neked h nem is fáj igazából csak megszeppen tőle az ember. Jó igaz. Tudni kell azt is h miért üt az ember. Én azért kaptam még tizenévesen is apámtól mert szemtelen voltam anyámmal. Megérdemeltem.

Az meg h a tanárok fegyelmezzenek. Jó tényleg ne verje a gyereket, de az se legyen már h a hangját sem emelheti fel mert rögtön megy anyuci meg apuci megverni a tanárt.

A 80-as években még elterjedt volt, hogy a gyerek kapott 1-2 pofont. Mondjuk egy idő után már tudtam, hogy nem akkor kapom, ha rosszat csináltam, hanem amikor a szülőket valami más felidegesítette :D Tanároknak viszont nem engedték, volt egy napközis tanárom, aki folyton verte a gyerekeket mindenféle tárgyakkal, hülye okokból (kb. mint a fent említett "leejtetted a ceruzádat") és amikor engem ütött meg, akkor apa bement az igazgatóhoz, onnantól nem vert senkit.

A mai gyerekekkel nem tudom, mi van, mert nincs kisgyerek a közvetlen rokonságban, de tényleg az elmúlt években kezdett feltűnni, hogy mintha idegesítőbbek lennének, akkor ez emiatt van? Tényleg képtelenség úgy emberek közé menni, hogy ne visítson valahol valakinek a porontya...

Anno mi is kikaptunk otthon, amikor rossz fát tettünk a tűzre, DE sose ok nélkül! Én jobb gyerek voltam, mint öcsém, nekem egyszer megmondták, hogy ne csináld, akkor nem csináltam, gyerekként is felfogtam, hogy nem ok nélkül mondják. Persze voltak kivételek, de csak ritka esetben. Öcsémnél ez már nem volt ilyen egyszerű, neki is előszőr megpróbálták elmagyarázni, mit miért nem szabad, de persze mindig az ellenkezőjét tette. Vagy taslit kapott, vagy pálcával ütött apa a seggére, attól függ, milyen mértékű volt a dolog súlyossága. Ha pl a villanyórát babrálta, vagy elszökött otthonról, akkor pálca, ha eldobta a szemetet az udvaron, és nem akarta felszedni, akkor egy ütés a kézfejére.

Engem az iskolában csak egyszer ütöttek meg, körmöst kaptam, amikor nem irattam alá az osztályfőnöki intőt. Napköziben, ha romlottak a jegyeim, el lettem tiltva a rajzolgatástól pl, és abból is tanultam...

HA lesz gyerekem, én is ráütök a kezére, ha olyat csinál, szép szóból nem tanul, én pedig nem fogom megvárni, hogy a saját kárán tanulja meg a dolgokat. Persze, előszőr megpróbálom elmagyarázni neki a dolgokat, de ha ez nem megy...

24/N