Miért ilyen a fiam? Mit rontottam el?

Nagyon zárkózott, alig jár emberek közé. A fiam csak saját magának köszönheti, ő hibája, hogy nincsenek barátai, mert elég zárkózott. Összesen 1 barátja van. Gondoltam rá, hogy el viszem pszichológushoz, de ő nem akarta. Nincs semmi értelmes hobbija, elfoglaltsága. Egész nap csak olvas, gépezik, rajzol, fest, valamit folyamatosan ír, nem hajlandó elárulni, hogy mit. Alig szól hozzám, semmit nem hajlandó elárulni, csak egy vagy két szavas válaszokat ad.

Úgy csinál, mintha antiszociális lenne, bár lehet, hogy az. Nyáron még munkát se nézett, semmit nem csinált.

Barátnője se volt még, pedig már itt lenne az ideje, nem tudom mire vár, 17 éves. Ennyi idősen már valaki elveszti a szüzességét, a minimum egy csók lenne, talán még nem késte le.

Az egész család furcsán néz rá. Elkezdhetne élni, járhatna sportolni, boxolni az apja is profi boxoló, de őt ez sem érdekli. Motorozni se szeret, pedig az is van. Nem tudom, miért nem tud úgy viselkedni, mint egy normális 17 éves ember, úgy viselkedik mintha 65 éves lenne.

Szeretném, ha talpraesettebb lenne és egy kicsit nyitottabb lenne, nem ilyen szerencsétlen.

Hogy fog így boldogulni az életben? Egy perc alatt eltapossák.

Ez mind a nevelésem következménye? Elrontottam?