Szeretem az anyósomat és a páromat is, ők viszont utálják egymást. Mit tehetnék?

Vízválasztónak érzem magam,bár nem vagyunk még házasok,csak szinte mindig páromnál vagyok. Anyósom nyugdíjas, volt egy betegsége,ami miatt szinte semmit nem dolgozhat, vagy nem akar,ezt nem tudom,engem nem is zavar.Nagyon jó vele a kapcsolatom,amire megkér megcsinálom,segítek neki szívesen, mondta mennyire szeret,eddig engem a legjobban,mikor párommal úgy volt,hogy szétmegyünk ő sírt értem,meg imádkozott jöjjünk össze,meg próbált párommal beszélni,tényleg egy szavam se lehet rá. A párom viszont utálja, szerinte tönkreteszi az életét,idegesíti. Van ebben is igazság,reggel 7-re megy dolgozni,de anyukája már 5kor felveri a házat, míg készülődünk direkt vagy nem,pont akkor foglalja el a fürdőt, és ott babrál,valóban idegesítő, mert ő ráérne egész nap.Kértükk már szépen,csúnyán keljen addig később vagy korábban csak ne abban a fél órácskában,de mintha nem hallaná, 20-40 percre bevonul a fürdőbe.Ezenkívül sosincs pénze anyósomnak,elcigizi, amire párom allergiás, beteg,ne cigizzen,ebben egyetértek,erre elmegy minden pénze, sajnos volt rá eset,hogy meglopta páromat,persze tagadja. Nekem azonban nincs vele személyes sérelmem, de állandóan veszekednek, és mindkét félnek van igaza. A ház anyukájáé, de párom a testvérét kifizette már belőle,valamint teljesen felújította. Mit tehetek én ilyenkor? A párom mellett kell állnom? Nehéz döntés.