Kérjek gyerektartást? Vagy mi a fenét csináljak?

Születése óta nevelem egyedül a 3 és fél évesemet. Az apjával nem voltunk házasok, mert még papíron nős volt, de együtt éltünk, és volt apasági nyilatkozat. (Amúgy nincs másik gyereke, és már rég különélt a feleségétől, mikor megismertem, úgyhogy nem egy csábító gonosztevő vagyok.) A gyermek elhelyezését tekintve viszont sosem volt tárgyalás, így sem a láthatás, sem a gyerektartás nincs lepapírozva. A gyermek születése után az apa anyagilag sokat segített. Nagyon jól keres. Bár még terhesen elköltöztem tőle a szüleimhez, azért még meg akartuk próbálni együtt a dolgot, ha elválik. Vettem hát a nagyszülői örökségemből egy lakást, ő meg felújította. Ezen felül kaptam egy nagyobb összeget is, gyerektartás helyett, az első időkre. Szóval bőkezű volt. Aztán a lakásba már egyedül költöztem be, mert végleg szétmentünk. Csak nem vált el, és 2 év után besokalltam ettől. Azóta semmiben nem segít. Gyerektartást nem kapok, így a bevételem csp-vel együtt 96 ezer. Ebből ovi 10 000, villany 4000, víz 4000, közös költség 15000 (horror, tudom, de ez van budapesten...), gáz átalány 30000 (elképesztő... bár a szigetelés is ramaty, az kimaradt a felújításból), telefon 5000, diákhitel törlesztése 5000, kocsi fenntartása 10000 (bringával járunk amúgy a legtöbb helyre, úgyhogy ebből 6 ezer a biztosítás és csak 4 ezer a benzin), és így marad 13 ezer kajára, ruhára, gyógyszerre, egyébre... nem tudnám fenntartani magunkat, ha szüleim nem segítenének. Sokszor gondolok rá, hogy gyerektartást kérek. De akkor azzal jönne, hogy ő meg kéri vissza a lakásra költött pénzét. Közben meg alig bírok megélni, nemhogy még neki fizetni. Ő meg most vett új kocsit, nyaralót... Nem mintha lett volna róla bármilyen papír, hogy ő fizette a felújítást, úgyhogy bíróságon esélye se lenne igazolni a követelését(mindig készpénzt adott a kezembe). De etikátlannak tartanám letagadni. Ám azt is annak tartom, hogy ő nem segít, holott óriási a jövedelmi szakadék köztünk. Igaz, még nem hoztam szóba neki, hogy mennyire szarul élünk, talán nem is tudja. Szinte, sosem beszélünk és félek is a gúnyos megjegyzéseitől, hogy bezzeg akkor jó volt, amikor szórta rám a pénzt. Gyűlöl, amiért nem maradtam vele, pedig mennyit áldozott rám. Semmi jóindulatra nem számíthatok tőle. Indítsam el bíróság útján a gyerektartás iránti igényemet kockáztatva hogy ő is követelésekkel lép fel felém? Vagy hagyjam a fenébe, valahogy csak megoldom a dolgokat a segítsége nélkül is? Eddig ezt tettem. De egyre nehezebb megélni...