Mi lenne a jó megoldás? Soha nem kerültem még ilyen helyzetbe!

Az a helyzet hogy eddig a férjem és én az anyukámnál laktunk. 40 hetes terhes vagyok. A lakásunkat újítjuk és addig, amíg nem készül el, felköltöztünk apukámékhoz mert a mi kis szobánkba nem tudnánk hova tenni a picit. Apukám nem lakik itthon, külföldön dolgozik. Van egy 4 éves húgom és mostohaanyám aki nagyon rendes velünk.

Az a problémám hogy én itt nem tudok élni. Tegnap este is sírva aludtam el. Nem tudok a húgommal lenni, egyszerűen tönkre tesz idegileg. Hozzá nyúlnak a cuccainkhoz, turkálnak közte, stb. Nagyon hosszú a lista. Tudom, ez az én hibám is mert rettentő háklis vagyok. Tudom hogy nehéz együtt élni velem. Anyukám felajánlotta hogy otthon kitatarozza a lakást, a szobámat és csilli-villi rendet csinál és vissza mehetünk amíg nincs kész a lakás. De ez meg a páromnak nem jó. Nem szeret ott lenni, azt mondja ott koszos minden, rumli van.

Már ott tart köztünk ez a vita hogy azon gondolkodunk hogy én hazamegyek, ő pedig elmegyek a húgához lakni, vagy albérletbe. Ezt meg végképp nem szeretném. Egyedül álló anyuka lenni az első pár hétben, vagy hónapban, kitudja mikor lesz kész a lakás...

Mi lenne a jó megoldás? Tudom hogy itt tönkre teszem magam idegileg. Csak azon gondolkodom hogy mikor tesznek tönkre valamit, mikor pakolnak el helyettem, és hogy a sok idegeskedés miatt nem tudok majd szoptatni. Egy ördögi körben vagyok. Magamnak gyártom a problémákat.