Mi lenne a jó megoldás? Soha nem kerültem még ilyen helyzetbe!
Az a helyzet hogy eddig a férjem és én az anyukámnál laktunk. 40 hetes terhes vagyok. A lakásunkat újítjuk és addig, amíg nem készül el, felköltöztünk apukámékhoz mert a mi kis szobánkba nem tudnánk hova tenni a picit. Apukám nem lakik itthon, külföldön dolgozik. Van egy 4 éves húgom és mostohaanyám aki nagyon rendes velünk.
Az a problémám hogy én itt nem tudok élni. Tegnap este is sírva aludtam el. Nem tudok a húgommal lenni, egyszerűen tönkre tesz idegileg. Hozzá nyúlnak a cuccainkhoz, turkálnak közte, stb. Nagyon hosszú a lista. Tudom, ez az én hibám is mert rettentő háklis vagyok. Tudom hogy nehéz együtt élni velem. Anyukám felajánlotta hogy otthon kitatarozza a lakást, a szobámat és csilli-villi rendet csinál és vissza mehetünk amíg nincs kész a lakás. De ez meg a páromnak nem jó. Nem szeret ott lenni, azt mondja ott koszos minden, rumli van.
Már ott tart köztünk ez a vita hogy azon gondolkodunk hogy én hazamegyek, ő pedig elmegyek a húgához lakni, vagy albérletbe. Ezt meg végképp nem szeretném. Egyedül álló anyuka lenni az első pár hétben, vagy hónapban, kitudja mikor lesz kész a lakás...
Mi lenne a jó megoldás? Tudom hogy itt tönkre teszem magam idegileg. Csak azon gondolkodom hogy mikor tesznek tönkre valamit, mikor pakolnak el helyettem, és hogy a sok idegeskedés miatt nem tudok majd szoptatni. Egy ördögi körben vagyok. Magamnak gyártom a problémákat.
válasza:
válasza: válasza:Ott legyél,ahol lelkileg nyugodt vagy. Ha ez anyukádnál a kupiba van, akkor ott. Most a baba és a te nyugalmad a legfontosabb, nem a férjedé (bocs hogy ezt írom). A lakásfelújítás sem tart örökké, és a baba-mama szempontjai most fontosabbak, mint az hogy a férjed hol szeretne lenni. AMúgy meg, ha megszületik a babátok, ő sem fogja ezt másképp gondolni :)
Könnyű szülést!
Már a terhességem előtt is bajok voltak. Lehet hogy előtte is én voltam túlérzékeny nem tudom. Ezért is írtam hogy lehet hogy az én hibám, de nem tudom megerőszakolni az érzéseimet, nem jövök ki jól vele.
Pár hete megakarta ütni a hasamat, azóta nem is merek a közelébe menni. Rettentő neveletlen, szófogadatlan, makacs kislány mert nem nevelik. Mindenkit üt, vág, a férjem még hagyja is neki, mondván: "csak játszik". Ez vezet oda hogy még engem is megütne, pedig ellett mondva neki hogy nem szabad.
Attól is félek hogy miután megszületett a kicsi, a mostohaanyukám rám fogja bízni mert hát én ugye úgyis itthon vagyok. Azt meg végképp nem bírnám. Bőven elég valahogy elszenvedni azt a pár órát amíg este hazajön és lenem fekszik aludni.
Még csak bezárkózni sem tudok, tegnap este is egy szál bugyiban ültem az ágyunkon, jött be hogy mi ez, tapogatott össze minden. Az anyja 3x szólt rá hogy hagyjon már engem békén aludni. De nem. Az a mániája hogy a cuccait bepakolja a tiszta kiságyba. :( Az anyja is egy szó nélkül bejön a szobába és átrendez mindent.
Mellesleg állítom hogy anyukámnál tisztábbak a dolgok. Itt elő kell mosogatni mindent mert tiszta koszosak az edények. A felmosó úgy néz ki mint egy darab penészes rongy. Én hoztam fel tisztát. Mindenhol áll a kosz és a por. Párom szerint ez tök oké. Meg az is hogy kézmosás nélkül szépen átrendezik a babacuccokat és kézmosás nélkül áll neki főzni a mostohaanyukám.
válasza:Húú ez bonyolult, de nagyon, és van egy olyan érzésem, hogy a tizedét sem írtad le a valós helyzetnek...
De bárhogy is legyen pár hét, hónap nem a világ. Fél lábon állva is ki lehet bírni. Csak a picire koncentrálj és szeresd a környezetedben lévőket! Ilyenkor úgyis rózsaszín minden, úgyhogy nem nehéz...
válasza: válasza:A férjem utált ott lakni anyukámnál. Pedig ott félre tudott vonulni, egész nap azt csinált amit akart. A segge is ki volt nyalva. Itt viszont nem hagyom. El kell pakolnia maga után, nem ért meg engem, nem tudja mit érzek.
Anyukám azt javasolta hogyha itt van a húgom este, mondjam meg hogy játsszon vele. Neki nem megerőltető és mindent hagy is neki, ezért nem érti mit érzek. Én már attól kikészülök ha a bugyimat fel kell vennem fürdés után. :(
Meg amúgy is kellemetlen minden, nem a sajátom. Ma pl itt volt az unokahúgom, jól szétszedték a lakást. Minden szemetet ott hagyott maga után, tegnap hozta fel mostohaanyám az új szőnyeget, erre ma amikor jöttem haza láttam hogy tele van csokidarabokkal beletaposva.
A szemét meg az ételmaradék az asztalon. Na most vagy elpakolok vagy itt hagyok mindent és akkor én leszek a bunkó. :(
Ez a szar benne hogy én nem vállaltam be egy 4 éves elkényeztetett kislányt, de muszáj rendet tennem helyette mert ha nem akkor én is itt élek a koszba és én leszek a hülye mert azért még is csak...
Most hívott anyukám hogy a kőműves szabadságot vett ki, nagyon jól haladnak. Én meg örömömben elsírtam magam, annyira rosszul érzem magam lelkileg. :(
Köszönöm mindenkinek a válaszát!
válasza:Ne pánikolj már ennyire, ha tiétek lenne a négyéves akkor is ott lenne mindenütt, és igen ez van, a gyerekek ilyenek.
Tippjeim:
Zár a szobátokra, ha pihenni, később szoptatni akarsz magadra zárod.
A kíváncsi izgága hugicát rávenni valami csendes elfoglaltságra amíg meg nem szülsz: rajzolás, mesélés Veled! és a Te szabályaid szerint: kevés szabály legyen és gondolj arra, hogy olyan dolgot válassz ami a pici mellet sem teljesen lehetetlen: ugrálás, hancúrozás kizárva. A gyerekek könnyen megtanulják ki "mire való" és majd azt akarják játszani vele. Most fel akar mérni Téged, olyan lapokat osszál neki, ami Neked leginkább megfelel.
Nyugi, nyugi, nyugi! A bizonytalan előtt állsz és pattanásig feszültek az idegeid, egy év múlva már nevetni fogsz az egészen.
Jó egészséget, szép sima szülést és minden jót kívánok! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!