Azok a foglalt pasik, akik félretekintgetnek, becsajoznak az asszony háta mögött, miért teszik?

És a nők akik foglaltak, bepasiznak a férj háta mögött vajon miért teszik???

Ha tudod akkor meg is kaptad a választ a kérdésedre te is..

Mint nő, aki benne voltam: ha valaki félrelép, annak többnyire oka van. Ez bármi lehet... ami most eszembe jut:

1. Nem egyforma szexuális vágy, szexuális érdeklődés... Pl. a nő nem akarja annyiszor, mint a férfi. Vagy a férfi vágyik olyan dolgokra, amit a feleségétől nem kap meg. És ebbe beletartozik a 2-es pont is.

2. Mókuskerék.. mindkét fél dolgozik, gyereket nevelnek... Urambocsá még heti 1-2 szex is akad. De már nincs a két fél között beszélgetés, intimitás.

Ilyenkor a beszélgetés kimerül abban, mit kell venni a gyereknek, milyen színű függönyt vegyünk az ablakra.

És sok esetben a nő megszűnik NŐ lenni, és a férfi FÉRFI lenni. Innentől csak férj - feleség, apa-anya létezik.

Ahogy a férfi nem tekint magára férfiként, ezzel együtt a feleségében sem feltétlenül a nőt látja. Van, akinek ez a természetes, de van, aki nem tudja ezt elfogadni. És jól esik, amikor valaki mellett újra férfinak/nőnek érezheted magad.

Mert egyszerűbb neki két emberből összegyúrni a "tökéletes" kapcsolatot, mintsem megjavítani, azt, ami van, vagy esetleg keresni egy olyat, aki minden szempontból megfelel. Mert kompromisszumot aztán nem kötnek ám! Nézzél csak körbe, mivel szokták magyarázni a félrelépést: nem kap meg valamit otthon, amit szeretne (friss pipihús, fiatalság, pezsgő szexuális élet, izgalom stb). A szeretőjétől meg nyilván azt nem kapná meg, amit otthon (gondoskodás, főzés, vasalt ruha, tiszta otthon, napi családi nyűg átvállalása).

És akkor a kettő kitesz egy egészet...

Én ugyan nő vagyok, nem férfi, de a környezetemben ezt látom magyarázatnak. Lehet, hogy a régit már nem szeretik, de a vele járó kényelmet igen.

3-as vagyok. A 4-esnek ( gondolom, ez is le lesz pontozva):

És a női oldal? Amit írtam, nőként írtam.... A férjem nem mos, főz, takarít rám, én teszem. Szeretem, és nem tudnám ott hagyni. De nem érzem NŐ-nek magam mellette. És nem, nem csalom meg lépten nyomon, de igen, volt rá példa, hogy megtettem.

És tudom, most jön a kérdés, hogy akkor miért nem hagytam el, ha a másik kellett?

Mert imádom a férjemet... csak az az egyetlen apróság hiányzik... és ez ennyi idő elteltével nem javítható. Nem mondhatom neki azt, hogy "ne a feleséget, és ne az anyát lásd bennem, hanem a nőt, mint 20 éve". Merg mit érnék vele, ez a kapcsolatok velejárója... 10 évenként meg nem áll szándékomban férjet cserélni.

Akárhogy odafigyelhetek magamra, öltözködhetek csinosan, tehetek bármit.... ennyi idő elteltével ezek a dolgok megváltoznak. Amit lehetett, próbáltam javítani, ezt nem sikerült. És igen, néha szükségem van rá, hogy valaki nőként tekintsen rám.

Most azokról a foglalt férfiakról kérdezel, akik lelkiismeret furdalás nélkül, sportszerűen űzik a csajozást? Kicsit elgondolkodtam róluk, mert általában váltig állítják, hogy szeretik a párjukat és minden lehetséges módon ezt ki is fejezik, kivéve azzal, hogy a farkukat a gatyájukban tartsák. Mélyebbre ásva azt találtam, hogy ők ezt a poligám életvitelt, persze többnyire csak egyoldalúan, teljesen természetesnek tartják. Egyszerűen megengedik maguknak. Így könnyű, így persze hogy nincs lelkiismeret furdalásuk.

Még tovább ásva, gondolkodva, kérdezősködve a kettős mércés hozzáállásukról (neki szabad, a másiknak nem), kiderült számomra, hogy úgy vélik, a férfiak és a nők e téren (is) teljesen másként gondolkodnak, éreznek. Ergo szerintük nekik sokkal fájdalmasabb, megalázóbb, ha megcsalatva érzik magukat, mint a nőknek. Így megkaptam a választ arra a kérdésemre is, hogy ha egyszer szeretik a párjukat, miért nincsenek tekintettel az érzéseikre.

Nyilván van, aki önigazolásképpen pajzsként használja ezt az elméletet, de tényleg van olyan is, aki teljes mellszélességgel hisz ebben és fel sem fogja, hogy az akit szeret, micsoda lelki fájdalmakat szenvedhet el mellette.

Mielőtt az a vád érne, hogy nősoviniszta volt a válaszom, elmondanám, hogy nők is vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, de a kérdésben konkrétan foglalt férfiak szerepeltek, így a válaszomat is eszerint fogalmaztam meg. Az elgondolásomat külön megerősítik a poligám életvitelt folytató társadalmak is.