Mit tennétek, mondanátok abban az esetben, ha a párotok a megbeszéltek ellenére megint pénzt adott volna a szüleinek?

Bocs az offért:

Miért kell nekik havi járandóságot adni? Nem tudnak dolgozni vagy nem elég a nyugdíj vagy miért? Ha pl. kenyérre nem telik vagy váratlan sürgős kiadás van, amit nem tudnak megoldani, akkor megértem. Ha arról van szó, hogy szir-szarokra költik, nem tudnak gazdálkodni azzal, ami van, akkor én is meglehetősen dühös lennék, aminek hangot is adnék.

Üdv a klubban.

Nálunk is mindig ez van, bár mi nem adunk fix összeget, kérnek ha kell.

Én megértem a férjem, mert csak a szülei és valahol szereti őket, de az apja alkoholista, nem dolgozik/dolgozott (szinte sosem), anyuka is lusta dolgozni. Szóval engem is bosszant a dolog és a férjemet is, de tudom, hogy milyen nehéz neki adni is meg nem adni is.

Én is támogatnám a szüleimet, de őket nem kell, nem függők és dolgoztak világ életükben, meg túl büszkék is lennének.

Amíg a mi megélhetésünket nem veszélyezteti addig nem akarom még én is cseszegetni a férjem. Persze bosszant az egész szituáció, meg nem is szeretem anyósékat.

Ne haragudj, ha megbántalak, de mégis mi a fészkes fenét akarsz egy ilyen férfitól? Szép dolog, hogy támogatni kell a szülőket, ha rászorulnak, de:

1. ez nem rászorulás, hanem élősködés

2. nem átmeneti a probléma, hanem életmód

Mindez egészen a haláluk napjáig így megy majd, a párod meg nem úgy tűnik, hogy a sarkára állna. akkor mégis milyen jövőt képzelsz el magatoknak? Majd te eltartod magatokat, ő meg a szüleit? Hogy fogtok így egyről a kettőre haladni? Van ennek így értelme? Neked ez egy felnőtt kapcsolat?