Alkoholista szülők gyermekei, túl tudtátok magatokat tenni a testi és lelki erőszakon? Sikerült normális életet kialakítanotok, miután megszabadultatok otthonról? Nagyon nehéz téma, de szívesen venném, ha leírnátok veletek mi történt.

Egymás történeteiből talán sikerül elég lelki erőt gyűjtenünk, ami elég ahhoz, hogy kibírjuk még ezt a pár évet otthon.

Apám gyerekkoromtól iszik. Minden reggelt egy féldeci házipálinkával kezd. A munkában is folyamatosan iszik és ha haza jön attól kell rettegni, hogy ma vajon mibe fog belekötni? Gyerekkoromban rendszeresen bántalmazott fizikailag, most már "csak" lelkileg terrorizál. Sosem fogom elfelejteni, hogy 4 évesen nem akartam oviba menni, erre ő a távirányítóval arcon csapott. Vagy hogy bújócskáztunk az udvarunkon és ő ép az uborka ecetes vizébe nyúlva csapott arcon. A saját lányát ku*vának nevezni. Volt pl. olyan, hogy megbüntettek (igen az én hibámból) a buszon. Tudomást szerzett a büntetésről (10 ezer Ft) és azt mondta, hogy majd kiállok az út szélére és megkeresem magamnak rá a pénzt. Sosem kértem tőle pénzt, 8 éves koromtól magam dolgozom meg érte. Anyám nem válik el tőle, fogalmam sincs hogy mért. Őt fizikailag 1 hónapja bántalmazta először. Nagyon félek, hogy ez meg fog ismétlődeni. Igazából gyerekkorom óta azt várom, hogy végre meghaljon. Sajnos a középiskolából van még egy évem, mert még azt is az alkoholista apám választotta nekem. 5 éves képzésen vagyok. Hála a jó istennek 4 éve van párom, jövőre a suli befejezése után azonnal hozzá költözök. Sajnos ő nem érzi át a problémámat. Pedig az ő anyja is pont emiatt vált el az apjától, amikor párom még csecsemő volt. Ő azóta nem találkozott az apjával. 4 év alatt vele alig veszekedtünk, ő volt az az ember aki megbecsült és emberszámba vett. Sosem iszik és remélem/tudom, hogy az én gyermekeim normális apát kapnak.

18/L