Alkoholista szülők gyermekei, túl tudtátok magatokat tenni a testi és lelki erőszakon? Sikerült normális életet kialakítanotok, miután megszabadultatok otthonról? Nagyon nehéz téma, de szívesen venném, ha leírnátok veletek mi történt.

Ajánlom mindenkinek ezt a csoportot: [link]

Igazából ez haonló, mint az AA klub, legalábbis a működése. Viszont nem feltétlenül kell minden pontjában egyettérteni, ez inkább csak egy csoport ahol elmondhatod problémáidat és meghallgathatod másokét. Nagyon ajánlott, fontos, hogy az ember túllépjen ezeken az emlékeken, segítséggel pedig jóval egyszerűbb. Szociális területen dolgozom, sokaknak ajánlottam már és még senki nem mondta, hogy nem segített neki..

Nekem is apám alkoholista.

22(L) éves vagyok, 14 éve ugyanabban a leépült vacak albérletben élünk, mert nem hajlandó költözni. Kinti wc van, lavórban fürdünk, az áram kezd tönkre menni, csak egy konvektor van, tehát télen fázok.

Ő nem az agresszív fajta, rengeteg pénzt elver, 500 ezres örökségem fenekére nézett anno, pedig új konvektort és a hitelt akarta kifizetni. Lukas ruhákban jártam iskolába, fizu napjára ígérte, hogy kapok új nadrágot, de nem volt pénze, nem egyszer az összes pénzét elitta, gépezte, nekem kellett a kis árvaságimból albérletet, gázt, villanyt fizetni. (18 évesen szerencsére a nevemre kérhettem a pénzt, így meglepő módon maradt neki is a fizujából, amiről a mai napig hazudik, hogy mennyi, jelenleg 100 ezret letagadott, de belenéztem a levelébe, 220-at megkap, nem értem hol a pénz és eddig hol volt!)

Egész testem tiszta sömör szokott lenni, én kényszer zabálok.

Idegesítő és undorító volt apám, állandóan szexért könyörgött anyámnak, nem zavartatta magát, hogy a másik szobában mindent hallani lehet, dugástól kezdve, élvezésig (mire belement anyám) ráadásul egyszer, amíg aludt anyám a szemem láttára gyömöszölte be a farkát...

A mai napig nem tudok menekülni, egy jó van az életemben: a párom, akivel 6 éve vagyok együtt.

Most fogok dolgozni menni, ha valami összejön, mert már nem bírom... Páromékhoz nem költözök, ott is gond van, csak estére megyek oda. (apja nem dolgozik, de a felsőbbrendűség érzése szétveti...)

Szóval gyűlölöm én is őt, tönkre tett, nem tudok elindulni az életben, párommal is csak jövőre bírunk össze bútorozni...

"Igazából gyerekkorom óta azt várom, hogy végre meghaljon."

ugyanezt érzem én is. a remény, hogy ha később jön haza hogy talán valami baj történt..

Itt mindenki az alkoholista apja halálát kívánja.Nekünk is tönkretette az életet, a gyermekkoromat.Minden nap vér folyt,illetve a rendőrség volt a vendégünk esténként.Hálistennek az apám vére folyt mert anya talpra esett erős nő, nem hagyta magát.7 éve, hogy kiraktuk a lakásból nagy nehezen mert rengeteg papírral járt,emgem már a gyerekvárosba akartak vinni kiskorú veszélyeztetése miatt,ezért elkellett bújtatni rokonhoz amíg nem rakták ki apát. Utána évekig zaklatott minket, a kocsit tönkre tette, kiugrott anya elé mintha elütötte volna direkt stb.

Nagyon utáltam, féltem, sírtam, ha tudtam ,hogy megint a városban van.Kihat az egész életemre, ám az utóbbi 2 évben leszokott a zaklatásról.Fél éve pedig egy reggel felakasztotta magát józanon.

Bármennyire is utáltam és haragudtam rá,nagyon megviselt , hogy meghalt...napokig csak sírtam , nem tudtam felfogni.

A lelkem megnyugvást talált végleg, de a halálát csak addig kívántam amíg zaklatott.

Higgyétek el nektek sem esne jól ha meghalna, akármennyi fájdalmat okozott!

Ez a kívánság addig érvényes,amíg nem találtok békét.