Mit lehet kezdeni egy olyan nagymamával, akinek már ennyire elment az esze?

Nagymamám sajnos egyre kezelhetetlenebb. Idős, oké, rá lehet erre fogni, de meddig kell, meddig lehet ezt elviselni? Év elején ideköltöztettük hozzánk közel, mert már egyre megterhelőbb volt nekünk messzire lejárkálni hozzá, ráadásul egyre többször. Így most naponta tudunk hozzá járni, visszük neki a ebédet, pékárut, mindent, amit kell. Édesanyám amíg lefürdeti, addig én rendbe teszem a dolgait. A baj nem is ezzel van, szerintem ez természetes, hogy ennyit be kell segíteni egy idős embernek. De az már nagyon megterhelő, ahogyan viselkedik. Naponta ha 60szor nem telefonál, akkor egyszer sem. Folyamatosan csörög a telefonunk, és a nagyobb baj, hogy a másik mamám is már teljesen ki van rá akadva, mert őt is zaklatja. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy ilyet nem lehet csinálni, vagy csak éppen lesz.rja, nem tudom. Folyton telefonálgat, és semmit nem akar mondani, csak kérdezi hogy hogy vagyunk, vagy éppen olyat kérdez meg, amit már előtte megbeszéltünk. Oké, tegyük fel, hogy elfelejti. De azt nem felejti el, hogy aznap már hányszor telefonált és kinek, mert ilyen nincsen. Egyszerűen felháborító a viselkedése, arról nem is beszélve, hogy mennyire akaratos. Mint egy gyerek. Elf.ngja magát, hogy neki mittudomén mi kell, és amíg meg nem kapja, addig zaklatja vele a családot. Nem normális, már teljesen elment az esze. Megoldás lehetne, hogy napközbenre áthozzuk hozzánk, de ezt eddig akárhányszor megtettük, fél óra múlva már kérdezgette, hogy mikor mehet haza. Ha meg otthon van akkor unatkozik és telefonálgat orrba szájba. Persze azzal nem foglalná el magát, hogy felsöpör, felmos, megöntözi a virágokat. Nem. Ő csak fekszik egész nap az ágyában és telefonálgat. Semmi mást nem csinál. És egyszerűen már nem tudom hogyan lehetne ezt indulatmentesen kezelni, mit kéne tenni, mit kéne mondani neki, amikor 61-edjére is telefonál.... Másik mamám naponta küldi el a fenébe, mégsem használ. Itthon már kihúzzuk a telefont és este dugjuk vissza, amikor anyu még felhívja egyszer. Ez jó megoldás lehetne, ha közben nem zaklatná a másik nagyit. Ha meg ne adj' Isten megtudja, hogy anyuék nem lesznek itthon hétvégére, akkor teljesen bepánikol, 5 percenként telefonál és kérdezgeti, hogy mikor érnek már haza. Nem bírom..... ezt nem is lehet ép ésszel bírni. Segítsetek, hogy hogyan kezeljük ezt az egészet.......