Gazdagabb szülők, mit szólnátok hozzá ha a lányotok egy nem annyira gazdagabb családból származó sráccal járna?

Most le fogtok pontozni de én nem lennék annyira mellette.

Az rendben van hogy lehet majdnem mindig olyan közös programokat szervezni amik ingyen vannak, nem kell beülni elitebb helyekre kávézni vagy folyton moziba, wellness-be menni de egy bizonyos határ alatt nem örülnék neki.

Mit kezd majd azzal a szituációval a lányom hogy a fiúnak soha még annyi pénze sincs hogy egy fagylaltra meghívja? Saját személyes tapasztalatokból indulok ki, volt ilyen partnerem. Ha megkívántam valamit mindig nekem kellett még őt is meghívni és így nem éreztem magam nőnek, számomra ez kellemetlen volt. Nem azt mondom hogy egy lány folyton hivattassa meg magát de egyszer-egyszer elfogadhatja ezt a szép gesztust és ez pénz hiányában ugye lehetetlen.

Minden attól függ mekkora a szakadék kettejük között az anyagiak terén. Mert ha a lány nagy igényekhez szokott, a legdrágább, legfényűzőbb éttermekben ebédel rendszeresen, a hobbijai is igényelnek némi költekezést ez előbb-utóbb szétválasztja a feleket.

Jó dolog elképzelni hogy élnek boldogan és nem mondom hogy erre nincs példa de ritka!

Nekem nem voltak hatalmas elvárásaim egy idő után mégsem bírtam elviselni hogy egy 500 Ft-os belépőt egy kiállításra, barlanglátogatásra nem tudott saját magának fizetni a srác! (és akkor még az én meghívásomról szó sem esett)

nem az számít, hogy a fiú milyen anyagi helyzetű családból jön, hanem hogy milyen neveltetést kapott. ha szorgalmas, dolgos, iskolázott srác, akkor később ezeknek köszönhetően ő is kerülhet olyan pozícióba, hogy mindent meg tudjon adni a leendő családjának.

tapasztalatból beszélek.

a pénz nem minden. ellenben a tudás, a szorgalom bármikor hozzásegíthet, hogy legyen miből megélned.

Gazdagabb családban természetes az, hogy a lányukra pénzt is többet költenek (oktatás, sportok, utazások, ruhák, szépségápolás...). Ha gazdag lányos apa lennék, biztosan mérlegelném azt, hogy azokat a dolgokat amiket megszokott a lány, meg tudja-e majd neki adni a párja. (Mondjuk, mert évtizedek munkája után visszavonulva már szolidabbak lesznek az anyagi lehetőségeim.)

Az gondolnám, hogy lényeges, hogy a srác szüleinek legyen annyi egzisztenciája, hogy ne szoruljanak a fiatal pár támogatására, és ha már nem lesznek képesek önálló háztartást működtetni, vagyonuk fedezze majd normális nyugdíjas otthonban ellátásukat, ne a lányomnak kelljen majd ápolni őket. (Mondjuk nagyapám most 89 évesen is kiválóan rendben tartja házát, bejárónőt fizet.)

Ha fentiek teljesülnek, a fiúkat jól nevelték, iskoláztatták, tisztességesen élnek, akkor a szüleivel is megbarátkoznék, függetlenül attól hogy milyen származásúak , milyen társadalmi osztályhoz tartoznak.

ezt így könnyű kijelenteni. ismertem szegény, okos srácot de még úgy sem tudta állni a továbbtanulását hogy helyben a városban lakott és ösztöndíjat kapott volna.

mire van lehetősége? szinte semmire, egy érettségi mindenhova kevés ma már ahol nem minimálbérért güriznek.

át kell gondolni ezt és az előzőnek igaza van.

egy szegény lány jobban illik a hasonló fiúhoz pont azért, mert nélkülözéshez szokott, nem lettek a magasabb igényei kiszolgálva --> fiatalon elfogadott egy egyszerűbb, alacsonyabb színvonalú életet.

míg egy tejben-vajban fürösztött lány nem biztos hogy képes arra hogy kivárja mondjuk azt a 10 évet mire a srác befut és jól keres, addig meg kenyéren és vizen éljen a kaviár és az emutojás helyett (és most kissé sarkítottam).

tehát meggondolandó akármilyen jól is hangzik a szegény okos szorgalmas fiú.

van is egy erről szóló szappanopera, a Rubí vagy mi a neve. ott is az a lényeg hogy adott egy ilyen pasi de a lány nem őt választja mert nagyok az igényei és képtelen rá várni