Ti meg tudnátok bocsátani ezt a szüleiteknek?

köszönöm a válaszokat! Elsőnek: azért hoztam fel, mert veszélyeztetett terhesként épp otthon vendégeskedtünk és olyan szinten jött utánam részegen a hülyeségeivel, hogy azt gondoltam ha egy ekkora fajsúlyú emléket felhozok, talán magába száll és elhúz aludni és békén hagy végre, féltem hogy a stressztől elvetélek, megúsztam egy vérzéssel.

Utolsónak: ha akkor felhozom, lehet h anyám elválik és akkor tényleg én leszek a családban a szr alak aki jól felrúgott mindent, azon a nyáron elköltöztem otthonról, egyetemre mentem, azt gondoltam így már a hétvégi látogatásokat lazán túlélem, a többit meg feldolgozom egyedül, ha sikerül.

Apámnak eszem ágában sincs ezt megbocsátani csak a kapcsán merült fel h kiírom kérdésnek, mert szerinte ez megbocsátható és elfelejthető, szerintem meg épeszű ember ezen nem tud túllépni.

Anyám meg ilyen...nagyon szeret, de beszélgetni vele a zárkózottsága miatt nem lehet őszintén, lehet hogy nem mer rákérdezni, én meg nem érzem hogy szükségem lenne rá hogy kibeszéljem magamból, semmin nem változtatna, hisz rég elmúlt a dolog, egyszerűen csak nem értem őt, nekem még csak másfél éves a lányom de tűzbe mennék érte és egy ilyen szituban lehet h elszállna az agyam és valami börtönvonzatos dolgot tennék, nem pedig annyit mondanék h apa ezt kinézem belőled..... Köszönöm még egyszer a válaszokat, csak kívülálló véleményekre voltam kíváncsi.