Akik arisztokrata családból származnak, rajtatok érződik még a "kék vér"?

Nem, bár annyira nem ismerem a tágabb családot.

De szerintem ez is már ilyen "elkorcsosult" viselkedésmód, régebben azért nem abból állt arisztokratának lenni, hogy lenézték mondjuk a parasztot...

A vérvonal egy dolog. Én is kékvérű vagyok, de nekem ez inkább azt jelenti, hogy a tetteimben is ugyanolyan nemes(i) vagyok, mint a vérvomalamban: ahol tudok, segítek jó szívvel.

Vicces egyébiránt, hogy vannak nemesi családok, akik '56-ban kimenekültek, aztán rendszerváltés után hazajöttek, és most kőkemény magyarok.

Az én családom szembeszállt a nácikkal és a kommunistákkal is (ezelőtt '48-ban az osztrákokkal), eszük ágában nem volt emigrálni, kiálltak a hazáért. Szerintem ez az igazi nemedsi vér ismertetőjele; nem a kétszínű viselkedésmód.

Én nem! Bár csak az egyik ágról vagyok kékvérű, ahogy felnőttem, szándékosan szembefordultam azzal a számomra roppant ellenszenves, fennhéjázó, lesajnáló, magukat különbnek tartó, világi kincseket halmozó, hiú, sznob magatartással, amelyről te is írsz. Az idősebb generációt már nem sikerült megváltoztatnom: ki is utáltak amiatt, hogy nem élek úgy, ahogy ők szeretnék, nem gyűjtök számukra értékes, számomra értéktelen és gyűlölt porcelánokat, festményeket és más SZEMETET. A szüleimre sikerült jó hatással lennem és felnyitnom a szemüket, a pozitív irányú változás folyamatban van. Summa summarum, a család fele megvet azért, mert nem vagyok elég sznob, a másik fele belátta, hogy az a helyes, ahogy én élek, és nem az, ahogy a korábbi generációk.

Éljenek a szegények és a rászorulók, én az ő megsegítésükre fordítom az anyagi és "erkölcsi" forrásaimat egyaránt, nem hiábavaló, világi kincsek felhalmozására!

Én is arisztokrata származású vagyom, mindkét szülőm grófi családból jött. Tehát nem vagyunk sznobok:-). Nem is lehetnénk, mert az az előkelősködő nem nemesi származásúakat jelenti:-).

Mivel én az átkosban nőttem fel, nekünk már nem volt személyzetünk. Szüleim dolgoztak, volt polgári foglalkozásuk. Vannak azonban bizonyos dolgok, amik megkülönböztetnek az átlagembertől. Anyumnak például volt még franciakisasszonya, a legnagyobb titokban természetesen. A neveltetésre nálunk is nagyon rámentek, az asztali etikettet is belénknyüstölték. A megjelenésük a gumicicájuk, a szüleim sosem járnak otthon pólóban és melegítőben (bár sok előkelő igen). Ha kilépnek az utcára, mindig odafigyelnek az öltözködésükre, a lakásba csak igazi fabútorok és minőségi kárpitok lehetnek, olcsó utánzat nem és a lakás mindig olyan, mint egy kis szalon, a játékaink pl. nem lehettek szanaszét.

Azt viszont megtanították, hogy a kiszolgáló személyzettel (még ha nincs is most éppen) mindig tisztelettel beszélünk. Nem utasítjuk, hanem kérjük. Gyerek egy felnőtt alkalmazottat pláne nem utasíthat semmire, ha óhajt valamit, ott a nevelő vagy a szülő és az majd eldönti, hogy kaphat-e vagy sem.

Szóval mi még elég kékek vagyunk.:-)