Miért várják el apáék, hogy mindig ugráljak, amikor semmi se jó nekik?

Sokszor próbálok a kedvükben járni,nehogy megint én legyek a lusta hülye,aki mindig henyél. Amikor nincsenek itthon, felporszívózok,elmosogatok,felmosok,rendet rakok,ilyesmi,de mindig találnak valamit,ami rossz...

Ma például elmentek boltba,én meg ugye a fent írtakat is megcsináltam. És csak miután már a felmostam,akkor jutott eszembe,hogy óóóó bakker,anyám meg reggel felmosott előttem...de már mindegy volt,gondoltam adfdig felszárad. Csakhogy ők hamarabb értek haza,mint mielőtt felszáradt volna a padló,ezért apám már megint az én fejemet ordibálta le,hogy milyen szar vagyok,és amit én csinálok,az mindig csak rossz,és hogy olyan irritáló vagyok,hogy amikor jót akarok,akkor is csak mindent elcseszek,és ha már direkt valami rosszat csinálnék,az valami világvége szerű katasztrófa lenne. Ezenkívül piti dolgokért is én kapok,már hetek óta szinte minden éjjel arra kelek fel az éjszaka közepén,hogy álmomban sírtam. Legutóbb azt álmodtam,hogy a nővérem rajtam keresett valami madzagot,és ilyen tipikus flegma hangon mondta,hogy biztos én tettem el,én meg kicsit felemeltem a hangomat,hogy miért kell mindig mindent rám fogni,ezért apám megvert. És a legviccesebb az egészben,hogy tök élethű volt,mert tényleg mindig ilyen kis szarságok miatt kapok ki...Pedig tényleg próbálok kedves lenni,meg minden,de így is mindig én vagyok a rossz,a fekete bárány,a nővérem meg az imádott Istenség -.-"

Engem már azért leordibálnak,mert a nővérem papucsa volt pont kéznél...vagyis lábnál,ezért azt vettem fel arra a durván 5 másodpercre,amíg felhoztam az ásványvizemet,de ő meg az én pólóimba megy el dolgozni,és abba izzad bele...jah és a kedvenc pólómba,amibe eljárt párszor dolgozni,már ki is sajátította,hogy az mostmár az övé.És persze,amikor ráordítottam,amikor először megláttam rajta a kedvenc pólómat,hogy mit csinál az én ruhámban,azért is engem pofozott fel az apám...És csak úgy mellékesen merem megjegyezni,szerintem egyáltalán nem mindegy,hogy rám az 50 kilómmal rám jönnek a ruhák,rá meg 60 kilósan alig.

Már annyira unom,hogy mindenért én vagyok a hibás

Arról nem is beszélve,hogy apám rendszerint elfelejti a szülinapomat és a névnapomat,és nem is,hogy ajándékot nem kapok,mert azt még megértem,hogy nem akarnak pazarolni drága ajándékokra,de legalább annyival megtisztelne,hogy odalökné egyszer,hogy -Boldogat,b.szki,vagy valami... Amikor a nővéremnek névnapja vagy szülinapja van,nyalni kell a s.ggét,persze amikor a névnapomon megjegyeztem neki,hogy amúgy ma van a névnapom,ilyenkor illik felköszönteni a másikat,főleg,ha az a testvéred... csak annyit mondott,hogy -Ki nem szarja le?

Mit tettem,ami miatt így utálnak? Akkora nagy világméretű problémát okoztam ezzel,hogy másodjára is felmostam? Ti mit gondoltok erről?

14/l