Szerintetek a gyerekeknek jó az, ha az anya háztartásbeli?

Igen, nekünk apu volt ilyen. :) Dolgozott (rengeteget, hiszen egyedül tartott el kettőnket, meg magát, és besegített a szüleinek is!), otthon ő látta el a háztartást, főzött, mosott... (kicsik voltunk), és soha, semmiben nem szenvedtünk hiányt.

Mentünk nyaralni, programokra, ált. tudott értünk menni, ha program volt, hozott-vitt...

A munkája olyan, hogy meg tudta oldani, hogy általában otthon volt, mikor hazaértünk suliból - de ez azt jelentette, hogy pl. éjjel dolgozott.

Biztos anya is van ilyen. Sőt, ismerek is, az egyik osztálytársam anyukája. Bár neki volt férje, de náluk meg ő dolgozott többet, és foglalkozott a gyerekekkel.

De mind férfiban, mind nőben ritka az, aki ennyire bírja ezt, és meg tud oldani mindent. Meg ehhez szerencse is kell, pl. olyan munka. Mivel, ha 8-12 órát a munkahelyen kell tölteni, akkor nem tudják ezt megoldani, bármennyire is szeretnék. Ehhez olyan munka kell, ami teljesen rugalmas, otthonról is végezhető, maga osztja be az idejét...

Körülöttem jelenleg 3 olyan anyuka van, aki háztartásbeliként itthon van.

Kettőnek négy gyereke van, egynek öt.

Az egyik a négy gyerek mellett is idegbeteg, folyton ordítozik, ostoba és kellemetlen, mint ember. A gyerekei sem lettek mintapéldányok.

Az öt gyerekes már annyira belefáradt az anyaságba, hogy sokszor a legidősebbre hagyja a négy kisebbet, mert ők elmennek apával szórakozni, vagy csak egyedül akar lenni.

A harmadik anyuka már nem ilyen. Kora hajnalban kel, reggeli az asztalon, suli-ovi, onnan teper boltba, haza, főz, mosogat, takarít, kertet rendez és családi napközit üzemeltet, néha így 1-2 gyerkőcre vigyázni is szokott. Hazajönnek a gyerekek, ebéd, újra rendrakás, mosogatás, addig játszanak a gyerekek, aztán leckeírás, kikérdezés, viszi őket sportra, zenére- ki mit csinál. Ritkán látom, hogy "csak úgy" leül és mondjuk olvas egy könyvet vagy rejtvényt fejt. Ő bevallottan ennyi gyereket akart, így akarta élni az életét és boldog tőle.

Nem a háztartásbeliség határozza meg, hogy jó anya-e valaki. Munka mellett is lehet minőségi időt tölteni a gyerekkel, ha akarja valaki. Ha pedig utálja az egész gyereknevelés dolgot, hibába marad otthon, csak még frusztráltabb lesz.

Az én anyám is htb volt, az öcsém nyolc éves koráig, apám nyomására maradt otthon. Annyit belefásult a gyerek-háztartás örök körforgásába, hogy alkoholista lett. Akkor már inkább egy dolgozó, de józan anyuka.

Akkor csak engem dobott le rossz helyen a gólya... nekem szar gyerekkorom volt, és én ezt arra vezetem vissza hogy egyedül nőttem fel a tv előtt, és túl korán kellett felelősséget vállalnom a kisöcsémért, és túl korán kellett magamról gondoskodnom.

A környezetembe szinte mindenkinek otthon volt az anyukája, vagy legalább apuka délután, esetleg ott élt a nagyi, és tudott gondoskodni a gyerekekről míg a szülők dolgoztak.

Az én szüleim hajtották a pénzt, reggel 6-tól, este 8-9-ig dolgoztak. Max. telefonon beszéltünk délután, hogy élünk-e még. Nem voltunk szegények, minden játékot megkaptam, csak szülői törődést nem. A pénz elúszott, és most döbbentek rá a szüleim hogy mennyire nem így kellett volna, próbálják helyrehozni, csakhogy nekem 8 évesen lett volna szükségem rájuk, nem 20 évvel később. Anyám ölelgetni, puszilgatni akar mint egy picibabát, engem meg ettől a hideg ráz ki... nem akarom bántani, de már nem tudok vele mit kezdeni, akkor kellett volna, nem most.

9,17,20,

Kérdező, én most formabontok, és azt mondom, hogy szerintem egyértelműen rossz. Azért, mert akkor szerencsétlen gyerek folyamatosan kontroll alatt áll egyfelől, másfelől sokkal később önállósodik... tudod, 20 éves, és nem tud egy zsíros kenyeret előállítani, mert "anyuci mindig otthon volt és elé tette"

Nekem olyan 14 éves koromig nyugodt életem volt, aztán otthon maradt anyám... 17,5 évesen elköltöztem...

sokgyerekes anyukánál, ha otthon marad, akkor érthető, mert 4-5 gyereket nem lehet normálisan ellátni, ha mellette még 8 órában robotol.

de azért a gyereknek fontos, hogy lássa, hogy az anyja dolgozik munkahelyen is, és ezáltal nem szűkül be az élete csak a háztartásra és a családra.

engem anyukám egyedül nevelt, sokat voltam a nagyiékkal, ez nagy segítség volt, és imádtam őket. viszont ők nyugdíjas korukban is dolgoztak, tehát nem csak azt nézték, h épp mit csinálok. ettől függetlenül életemben nem hallottam azt tőlük, h most menj játszani, tv-t nézni, nincs időm rád. a legnagyobb munka közepette is volt rám idejük. sőt, már 10 éves koromtól segítettem nekik a boltban.

aztán amikor tini lettem, már nem kellett rám különösebben vigyázni, anyám rám bízta a takarítást, bevásárlást, mosogatást. főzni csak akkor tanultam meg mikor elköltöztem, de elég önálló voltam már fiatalon is.

15 évesen egyedül mentem postára csekket befizetni, és hasonlók.

én nem tudnék HTB lenni. untatna, nem lenne semmi önbecsülésem, és még csak reprezentálni sem lehet vele.

Nekem jobb volt látni gyerekként, hogy anyu dolgozik, mert emelett is volt ideje este foglalkozni velünk.

Én ezt nevezem valaminek!!! Munka mellett család, csak a család engem befásítana.

Mindemelett mivel ezt láttam én is megtanultam gürizni mint egy állat. Nekem ez volt a minta.

Attól függ menyire bírja lelkileg feldolgozni hogy otthon van menyire tartja a kapcsolatot a külvilággal.

Nagyon könnyű elveszteni a szociális képességeinket ha nem mozdulunk ki rendszeresen és az is számít van e saját pénzünk elmenni valahová, ruhára, megvenni 1 könyvet ami az ízlésünket tükrözi.

Nem csak a gyerekeknek jó, hanem az egész családnak. Aki szerint pedig nem jó és pontoz lefele itt mindenkit, az pusztán csak irigykedik azokra a családokra, akik megengedhetik maguknak, hogy egy fizetésből éljenek.

A legtöbb családban ma az van, hogy mindkét szülő reggeltől estig melózik, aztán este van 10 percük elmosogatni, hétvégén meg közös programok és kikapcsolódás helyett a házimunkát végzik el, amire hétköznap nincs senkinek ideje. Az eredmény: rengeteg feszültség a családban, és ebből lesz később az elhidegülés és a válás.

Ráadásul ugye a dolgozó szülők a gyerekekkel se tudnak annyit foglalkozni, amennyit kellene, csak beültetik őket a tévé vagy a számítógép elé, hogy ne legyenek láb alatt. Az eredmény: szeretethiányos, problémás, szemtelen és neveletlen fiatalok, akik miatt rengeteget kell stresszelni a szülőknek.

Tehát ha az anyukának "csak" a házimunka és a gyereknevelés a dolga, akkor az mindenkinek jó. Nem véletlenül volt a világban szinte mindenhol évszázadokon át az a felállás, hogy a férfi a kenyérkereső, a nő pedig a ház körüli dolgokkal foglalkozik. Csak hát sajnos a mai világban nagyon kevés család tudna úgy gond nélkül megélni, hogy csak az apuka dolgozik.