Ha bementek egy üzletbe, butikba, szeretitek, vagy kevésbé, ha az elárusitó foglalkozik veletek, amolyan topshop szinten?

Hú, én sem bírom az ilyeneket:/

Az még oké, sőt, gondolom kötelező, hogy ha bemegyek akkor köszön és megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben, de ha azt válaszolom, hogy "köszönöm, egyelőre csak körülnézek" akkor hagyjon már békén...ne kérdezze meg, hogy milyen alkalomra keresek, mit keresek, meg ne ajánlgassa az akaciós dolgokat. Ha konkrétan keresek valamit akkor úgyis megkérdezem.

Attól függ miért megyek be, ha csak az időt töltöm, nézelődök, és nem igazán akarok venni semmit, nincs cél, esetleg ha valamit meglátok azt megveszem, ez esetbe zavar ha nem hagy békén, és két perc után ki is menekülök. De ilyenkor mondani is szoktam hogy köszönöm, csak nézelődök, (van aki felfogja, van aki nem)

Ha konkrét célom van, akkor viszont én kérem hogy segítsen. Odamegyek, és elmondom mit szeretnék, tanácsot kérek. Ilyenkor jól esik ha nem csak megmutat 2 dolgot, és otthagy, hanem tényleg próbál segíteni, és alternatívákat keresni, ha épp nincs pont az amit szeretnék.

Mondom ezt úgy hogy én is eladó vagyok, és sok helyen a saját elvárásaimnak sem tudtam megfelelni, mert a felsővezetés megparancsolta hogy mindenkit követni kell, ajánlgatni, tukmálni... ez a cég azóta becsődölt! Az emberek sorra panaszkodtak, kimenekültek, sőt még a vásárlók könyvébe is írtak, hogy az eladók zaklatják.

Szerintem emberismeret szükséges a kereskedelembe, fel lehet ismerni ki mire vágyik, gond akkor van, ha olyanok szólnak bele, akik még életükbe nem vásároltak, mert külön személyzetük van rá.

Ebben is a középút a jó.

Utálom, amikor még szinte be sem lépek a boltba, körül sem néztem, és már rám ront, hogy "miben segíthet".

Viszont azt is utálom, amikor már régóta nézelődök, valamit esetleg kérdeznék, de le sem sz.rnak.

Az a jó, amikor nyugodtan körül tudok nézni, majd ha látja az eladó, hogy érdekel valami, vagy esetleg hezitálok, odajön segíteni.

6-os vagyok.

.... ja igen, azt viszont gyűlölöm, fel tudnék robbanni, amikor követnek. Akár az eladó, akár egy biztonsági őr. Ezzel úgy érzem, hogy azt feltételezik rólam hogy lopni akarok.

Azt szeretem, ha bemegyek, akkor köszön, és megkérdezi, segíthet-e.

Ha én erre azt mondom, hogy köszönöm, csak körülnézek, akkor hagyjon békén. Ne kövessen, ne kérdezgessen.

Ha viszont kérdésem van, akkor találjam őt meg, nem úgy, mint egyes boltokban, ahol az eladók hátul cigiznek, és senkit nem lehet levadászni, ha szükség van rájuk.

Tehát az arany középutat kéne megtalálni, ami nem "zaklatás", de rendelkezésre állás. :)

Én is azt szeretem, ha megkérdezik, hogy segíthetnek-e, de aztán békén hagynak. Illetve, a Camaieu nevű üzletben tapasztaltam, hogy ha leveszek egy ruhát, akkor az eladó megkérdezi, beteheti-e egy próbafülkébe nekem. Ez nagyon tetszik, sokkal kényelmesebb úgy tovább válogatni.

25N