Mit tehetnék? Mostanában semmi nem jön össze.

16l vagyok.Nem akarok panaszkodni,mindössze csak leírni,hogyan érzek. Van egy bátyám és egy kisöcsém,akit nagyon szeretek:). Bátyámmal nem jó a kapcsolatom..tudom,h alapvetően nem rossz szándékú,de néha olyan dolgokat mond,amivel nagyon megbánt.Apukámmal gyakran előfordul,h összeveszünk,pláne,ha ideges...mert akkor természetesen a gyerek a hibás.Anyukámmal olyanok vagyunk mint a barátnők:) Ő és kistesóm azok,akik felvidítanak,ha szükség van rá.Azt belátom,h én sem vagyok hibátlan,de nagyon sokszor bátyám szándékosan bánt meg... Ilyenkor felmegtek a szobámba és csak az a fontos ,h egyedül lehessek.DE igazából ez még semmi lenne,ha az állítólagos barátnőim nem hanyagolnának...azt tudni kell rólam,h nekem nincs sok bnőm,de akik vannak(voltak)eddig úgy éreztem,h ők azok. Pár napja ,abban a barátnőmben csalódtam,akit a legjobbnak hittem..erre tessék. Írtam neki egy üzenetet,h van e kedve találkozni...nagy nehezen válaszolt rá és írta,h nem tud mert egy másik bnője ott van és így nem lehetséges... Mit ne mondjak,először is arra gondoltam,h na lám visszaírt,majd arra,h inkább ne írt volna.Nagyon rosszul esett,mert a suliban jó bnők (voltunk v vagyunk nem is tudom) és beszéltük is ,h nyáron összefutunk.Azzal tisztában voltam,h van egy másik régi barátnője,de hogy ennyire lesz*rjon,hát ez meglepett.Mert ha nézett volna vmibe is,írhatta volna,h legközelebb.. Írtam egy másik bnőmnek is üzenetet,h találkozzunk(úgy terveztem,h 3an) de azóta már eltelt egy pár nap..és ennyure hülyének néz,h nem tudom,h olvasta.De nem írt vissza..aztán ma írtam,h legalább írhatta volna,mert akkor nem tervezem. Van egy isztálytársam,akivel majdnem mindent megbeszélünk,nagyon kedves lány.És rá kellett döbbennem,h ő az aki mindig meghallgat és nem hanyagol.. De visszatérve a (volt)legjobb bnőmre,nagyon rosszul esett,h ennyire nem érdeklem.. De azt is megfogadtam,h a suliban én sem fogok többet adni,mint amit kapok.Az biztos. Igazából ez mind rám olyan hatással van ,h néha azt kérdezem,h én vajon kinek számítok.Azzal tisztában vagyok,h szeret a családom,de szükségem van a bnőimre is...vagyis akiknek elmondhatom,h mi bánt..de most úgy érzem,h bennem van a hiba.Biztosan vmit rosszul csinálok,de nem tudom,ha tudnám változtatnék. Sok osztálytársam olyan gúnyosan szokott nézni,az öltözködésem miatt.mert én szeretek szépen öltözni,de nem értem,mi baj van ezzel. A természetem inkább visszahúzódó,de mésem az a nagyon csendes.És hát itt a másik 'gond' egy fiú,aki nagyon tetszik..de tudom,soha semmi nem lesz.

Kiírtam magamból a gondjaim.. Kìváncsi vagyok ,ti mit gondoltok?Mit tanácsoltok?Mit tehetnék,ha a barátnőmet az sem érdekli,h vagyok?