Kamaszoktól kérdem: miért érzitek menőnek a szüleitek ellen fordulást?

Öngyilkossági gondolataid emiatt ne legyenek, hiszen akkor ki nevelné fel a többi gyermekedet. Sztem a pórázt kicsit hosszabbra kéne engedni és hagyni, hogy ha valami hülyeséget követnek el, akkor igenis tanuljanak a saját hibájukból, tanuljanak meg felelősséget vállalni önmagukért. Az okos ember más kárából tanul, a hülye a sajátján.

Kitartás! A nagyobbik fiam már 19 éves és még mindig hisztis, dühös, morcos és bunkó kamasz, pedig nincs elnyomva, terrorban tartva, szeretve van és mégis. A kisebbik most kezd kamaszodni (12 éves), már nyílik a csipája, de ő kezelhetőbb típus. Na bumm, nem fogom felkötni magam, mert a nagyobbik későn érik és még tuskó is. Majd kinövi, ha meg nem, akkor az élet kirugdossa belőle ezt a stílust, mert amit én elviselek mert egyrészt kötelező, másrészt meg szeretem, azt más nem fogja elviselni, mert neki nem kötelező és nem feltétlen szereti. Majd lejjebb adja, de a pofonokat a jelek szerint meg kell kapnia az élettől, mert van olyan típusú ember, aki csak ebből tanul. De én emiatt nem futhatok ki a világból, és azt is tudom, hogy nem a nevelési hiányosságok miatt lett ilyen, mert kicsinek is nehezen kezelhető volt. Nem szabad azt várni, hogy mind a két gyerek egyformán viselkedjen, mert nem egyforma a természetük is, és főleg nem szabad a fejéhez vagdosni, hogy bezzeg a tesód mennyivel jobb! Én a mai napig megkapom anyámtól, hogy miért nem tudok olyan kedves és édibédi lenni mint az öcsém, aki 38 évesen is bólogat és helyesel neki, de hát én nem az öcsém vagyok, és még most is szarul esik ez a fajta összehasonlítgatás. És ha belegondolsz, biztos nálatok is van a nehezebben kezelhető gyerekednek is olyan jó tulajdonsága, ami a másikban nincs meg, és értékelni tudod. Nálunk pl. a nagy szemtelen tulok kölyköm sokkal egyenesebb, vállalja a hülyeségeit is, míg a kicsi próbálja elsunnyogni a rossz jegyeit, ha elveszít valamit, stb. Túl fogod élni, csak ne csinálj belőle drámát saját magad számára.

A természetes pszichoszociális fejlődés része az, hogy egy kamasz lázad. Az lenne a gond, ha nem ilyen lenne...

Akkor ne segítséget várj, hanem kérj! Talán megérdemel ennyit, mint egy másik ember.

17-es válasszal együtt össze is áll a kép, amíg a gyerek a szülő "része", addig az elvárás működik, de ha már leválóban lenne, akkor mint külön embert meg kell kérni. Emiatt joggal tekintheti szolgának magát.