Kamaszoktól kérdem: miért érzitek menőnek a szüleitek ellen fordulást?

Lázadunk -.-

Minden kamasz lázad valamilyen szinten aki meg nem az annak meg szerintem valamilyen problémája van.

Kedves kérdező te nem lázadtál kamasz korodban?

Ez attól is függ hogy kit hogy neveltek.Akivel nem törődtek azokból lesznek a "legrosszabbak".

15/F

én 14 éves vagyok és az utóbbi idobe eszrevettem magamon,hogy visszabeszélek a szulemnek,duhos leszek,ha nem kapom meg toluk amit akarok,kiabálok veluk,olyan vagyok,hogy nem érdekel mit mondanak,DE a természetem lett ilyen mostanság,régen nem voltam ilyen,de gondolom a kamaszkor miatt van.sokszor észre sem veszem magamat,hogy hogy viselkedek.

14/L

Mert természetellenes a modern társadalomnak az a szabálya, hogy a fiatalok életük egyik legmeghatározóbb szakaszában teljesen meg legyenek kötve.

Egy kamasz rengeteg dolgot ki akar próbálni, meg szeretné tudni hogy mik azok a dolgok, amikre képes, és mik azok, amikre pedig nem. Egy-két száz évvel ezelőttig ez úgy meg volt oldva, hogy amikor a fiatal elérte azt a kort amikor már képes dolgozni és hasznára válni a társadalomnak (13-14 éves kor), akkor már saját munkája volt valamilyen inasként, dolgozott a földeken, ha jómódú családja volt akkor apródkodott vagy egyéb magasabb státuszú dolgot csinált. Volt saját keresete, gyakran háza és pár éven belül már felesége is, és igazából rengeteg olyan dolgot kipróbálhatott az életben, amire szüksége van a helyes fejlődéshez. Ehhez képest manapság a legtöbb szülő annak örül a legjobban, ha a fia/lánya otthon van és lehetőleg nem csinál semmit ami akár minimális veszéllyel jár, mert képtelenek elfogadni hogy a gyermekük elérte azt a korszakot, amikor már nem szabályokat, tiltásokat és büntetéseket, hanem bölcs tanácsokat vár az életben tapasztaltabb szüleitől. A tiltások ösztönös reakciót váltanak ki, ennek az eredménye a rengeteg veszekedés. A kötelesség- és felelősségtudat teljes hiánya viszont abszolút gyermekkori nevelés kérdése, ezen a téren nem lehet általánosítani.

A mai társadalom egyik alapja az oktatás, ami bár szükséges és nélkülözhetetlen, de teljesen egészségtelen a kamaszok szabadságvágyának és tapasztalatszerzési "kényszerének" a szempontjából. Kellene valami kompromisszum ami leveszi az iszonyat sok tanulnivaló terhét a fiatalok válláról, mert bár képesek lennének a megtanulására, de nekik igenis szükségük van szabadidőre a saját természetes fejlődésük érdekében.

Másik kérdés a szexualitás, ami elég kényes kérdés. A legtöbb szülő kisebb dührohamot kap, amikor tudomást szerez valamiféle szexuális kapcsolatról a gyerekét érintően, azonban tagadhatatlan hogy szexuálisan ez a legaktívabb korszak az ember fejlődésében. Ezt a legtöbb kamasz a jobb kezével éli meg, de vannak akik a társadalom szerint felelőtlen módon 16 évesen vesztik el szüzességüket. Valóban van igazság a felelőtlenségben, de ha nem lenne állandó tabutéma a kamaszkori szexualitás és mindenki máshogy állna hozzá a fiatalok felvilágosításához, sok ostoba döntést meg lehetne előzni és a tinik is megkapnák a szabadságukat.

Itt van még a kereset és a pénzköltés kérdése is. A mai világban egy kamasznak pénzre van szüksége ahhoz hogy minél több dolgot kipróbálhasson, ezt azonban önmaga nem teremtheti meg. Léteznek ugyan nyári munkák, de protekció híján jóformán lehetetlen olyan munkahelyet találni egy fiatalnak, ahol nem verik át a fizetéssel és/vagy nem kezelik kutyaként. Ezért van szükség a szülő megértésére (ami általában meg is történik). Azonban a tini részéről is kell a figyelmesség, mivel tudnia kell hogy a növekvő igényei komoly terhek a szülei számára, és lehet hogy nem mindig a lehető legjobbat kell választani, hanem szükség van kompromisszumokra is.

Remélem minimálisan tudtam segíteni :)

Hát én pont az látom (legalább is a saját társaságomban, ismerősök között, tehát a többi pár millió kamaszt nem képviselhetem) hogy amelyik szülő kicsiként úgy viselkedett a gyerekével, ahogy nem kellett volna, az kapja vissza kamaszként ezt a viselkedést. Akiket gyerekkorukban bántottak, vagy csak szimplán hülyének néztek pusztán azért mert gyerek, és nem adtak neki szilárd erkölcsi alapokat, azok a szülők ne csodálkozzanak, ha a gyerekük ellenük fordul amikor kicsit kinyílik az értelme a világ felé, és látja, hogy más szülők mennyivel értelmesebbek, megértőbbek mint a sajátjai. Akit 10x éven keresztül vertek, és még 17 évesen is nekiesik az anyja, csak mert 2 poharat nem mosott el, annak az anyja ne csodálkozzon, ha visszatámadnak. Aki meg pusztán azért lázad ennyire a családja ellen, amit te leírtál, az meg pusztán nincs megnevelve. És ki nem nevelte meg? A szülei. Akkor ezek után ne tessék csodálkozni. Lehet azzal védekezni, hogy de hát rossz társaságba került, de elég átlátszó. Egy 14-15 évest ki kell venni az ilyen társaságból, azért vannak a szülei (nevelés, meg ilyen elavult dolgok, mert ez is aközé tartozik) ha meg 17-18 évesen kerül olyan társaságba, hogy a kedvükért a szülei ellen fordul, akkor megint csak nem voltak olyan alapok megadva neki, ami kellett volna már fiatalabban.

De persze senki családjába nem láthatunk bele kívülállóként. Lehet, hogy anyuka-apuka előadja a nagy bánatot, hogy milyen rossz ez a gyerek, mennyit csavarog, megváltozott, blabla, már meg is sajnáljuk, aztán a gyerek meg elmeséli, hogy csapán annyiról van szó, hogy 18 évesen nem engedik el strandra, mert nem lesz felnőtt felügyelet alatt, és belefullad a vízbe (megjegyzem egy barátomról van szó, tud úszni is és megbízható gyerekről van szó). Ha ilyen irreálisak néha a szülők, akkor azt hiszem érthető, hogy a kamaszok is úgy állnak hozzá a dolgokhoz ahogy.