A húgom nagyon lenéző lett a szüleimmel és úgy általában régi barátaival szemben, mióta beházasodott egy jómódú családba. Mi állunk hozzá rosszul?
24 éves és kicsit több, mint egy éve ismerkedett össze egy nálánál 20 évvel idősebb francia férfival. Ő állítja, hogy szerelem az első látásra, vele képzeli el az életét. Rögtön hozzáköltözöl, amúgy Portugáliában élnek elég jó körülmények között. A fickó anyagilag nagyon jól szituált.
Én és szüleink is kérdezgettük, hogy biztos, hogy nem a pénz miatt ragaszkodik ehhez a férfihoz ennyire? Mivel állította, hogy nem, hát hagytuk is, nem akartuk zaklatni ezzel.
Novemberre már babát várnak és egy hónapja tartották az esküvőt. Mivel hirtelen jött a baba ezért az esküvő is afféle szűk körben lett tartva én sajnos el se tudtam menni, mert olyan hirtelen találték ki az időpontot is.
Nos a szüleim és néhány testvérem elutazott, tudni kell, hogy barátja fizette ki az utazásukat. Itt kezdődött az egyik probléma. Húgom nagyon csúnyán bánt velük, majdhogynem szolgának használta Anyáékat és mindenben megszólta őket, hogy hogyan viselkednek, mintha szégyellné őket.
Mi egy kis szabolcsi faluból származunk, szüleink az ottani általános iskolában tanítók és hatan vagyunk testvérek. Tehát sose voltunk anyagilag a toppon, de szüleink mindent megadtak nekünk, hogy tanulhassunk, boldogulhassunk. Testvéreim közül már csak ketten laknak otthon.
Húgom szinte minden régi ismerősével megszakította a kapcsolatot. Elmondása szerint azért, mert érzi, hogy irigyek rá, hogy milyen kocsiival jön haza, meg hogy milyen szép ruhái vannak. Állítása szerint kölcsön is akartak tőle kérni elég sokan.
Nehéz ügy ez, mert valóban van az emberekben irigység, ha valakinek jobban megy. Ezt még én is tapasztaltam, pedig én más utat jártam be. Én Pesten, majd egy külföldi egyetemen tanultam tovább ösztöndíjjal és én is éreztem, hogy az régi általános iskolai barátaim közül sokan irigykednek. Nem is nagyon találom a szavakat azokkal akik suli után rögtön férjhez mentek, gyereket szültek. Nem azért mert kevesebbek lennének, hanem egyszerűen azért, mert másról szól az életük.
Nem tudom, hogy húgomnál is ez van-e, hogy ő most bekerült egy gazdag, jómódú világba, emiatt sokan irigyek rá. Ő neki is kezelni kell ezt valahogy, de én is már egyre kevésbé találom meg vele a szavakat. Nagyon lekorlátozódott vele minden téma, amit beszélgetni lehet. A barátja (ill. most már a férje) nagyon sok egzotikus útra elviszi, de azon kívül, hogy milyen tuti jó a "biznisz class", meg a szállodák és még egy-két felszínes meglátás az adott országról és ki is fulladt a téma. Én sokat dolgozom, vállalkozást vezetek, neki viszont nem kell komolyabban dolgoznia, ezért ő se értheti az én problémáimat.
Én nagyon megharagudtam rá, mikor megtudtam, hogy szüleimmel hogy bánt az esküvőn. Kiabáltam vele, hogy ilyet nem lehet tenni. Szüleim is sértve érzik magukat. Erre ő kijelentette, hogy megszakít velünk minden kapcsolatot, úgysincs ránk szüksége, csak lehúzzuk őt.
Azóta se a szüleimnek, se nekem nem válaszol semmilyen emailre,üzenetre.
Nekem nagyon fáj ez a dolog. Egyrészt az, hogy elveszítettem egy testvéremet, másrészt, hogy ennyire megváltozott, harmadrészt, hogy mennyire megalázta a szüleimet és még csak észre sem vette, hogy mit tett.
Ha valaki válaszol, nagyon kérem ne pénzéhes k...zza le a húgomat a leírás alapján. Igenis fontos a pénz! Én is vállalkozást indítottam és keményen dolgozom, hogy minél jobb egzisztenciát teremtsek. Fontos a fejlődés, nemcsak anyagilag, de minden szempontból!!! Hazudik aki azt mondja, hogy nem így van.
Viszont, egyszerűen nem tudom, hogyan álljak húgomhoz. Hogyan kezeljük egyáltalán ezt a helyzetet???
Lehet le kell róla mondanunk teljesen? Lehet tényleg jobb, ha minden kapcsolat megszakad? Nekem ez most eléggé fáj!
Kedves utolsó! Ez nekem is megfordult a fejemben, mert tényleg létezik ilyen jelenség. De a húgom egyetemet végzett francia-német szakon. Több nyelvet beszél kitűnően. Simán maga is tudott volna teremteni önálló egzisztenciát.
:(
tudom azt irtad ne tegyem, de attól még a húgod egy pénzéhes krva... mert igen fontos a pénz, csak éppen ahogy ismeröseim mondják: csak ne felejtsd el hogy honnan jöttél... ő bizony elfelejti ezt... oké a barátok kölcsön kérnek meg irigykednek, az ilyenekkel nem is kell foglalkozni.. de a szülök akik vért izzadtak azért hogy neki jó legyen az más kérdés... ha én egyszer gazdagabb lennék a szüleimnél akkor mindent megtennék hogy öregkorukra jobb életet biztosítsak nekik, hogy végre annyi kemény munka után pihenhessenek is egy picit...
de hidd el jön majd még borura derü a tesod vissza kapja majd az élettől azt ahogy a szüleivel bánt...
Én két dolgot éreznék hasonló helyzetben: egyrészt bántana, hogy a húgom így viselkedik, megalázóan és sértően. Másrészt viszont aggódnék miatta. Nagyon gyorsan hozott döntéseket. Meddig fog tartani a kapcsolat ezzel a gazdag emberrel? Mi lesz, ha elhagyja? Amiatt is aggódnék, hogy vajon a férje is így bánik vele, talán tőle tanulta? Mert ugye kettőjük közül a férj a gazdag.
Leírom, hogy mi lenne szerintem a helyes - de nem biztos, hogy hasonló helyzetben nem érezném annyira rosszul magam a húgom viselkedésétől és nem haragudnék rá annyira, hogy képes legyek megtenni. Tehát. Először is, leírnám neki, hogy nagyon rosszul esik nekünk, amit tesz, és ezzel megbánt minket. Mi igazán szeretjük őt, mert a családja vagyunk és nem a pénze érdekel. Mivel szeretjük, meg is bocsátunk neki. Azt is leírnám neki, hogy aggódunk miatta, és örülnénk, ha hírt adna magáról. Végül pedig azt írnám, hogy mi nem fogjuk kitagadni, és ha bajba kerül, bármikor segítünk rajta.
Ezen kívül megpróbálnám képben tartani. Mondjuk havonta írnék neki egy levelet a családi eseményekről. Ez meg ez házasodott, eljegyezték, annak megvan a diplomája, gyerek született, súlyos beteg, meggyógyult, meghalt, a régi körtefának letört az egyik nagy ága a viharban stb. Néha képet is küldhetsz. Nyaralásokról mi szoktunk haza képeslapot küldeni - hát küldenék neki is ugyanúgy, mint a többi családtagnak. Születésnapján, névnapján felköszönteném - ha mást nem lehet, csak levélben, vagy ajándékot is küldhettek, ha ez megoldható és egyébként szokás. Persze itt nem drága dolgokra kell gondolni, hanem kedves, kézzel készített, személyes ajándékra, vagy pl. családi fotóalbumra az elmúlt év képeiből.
Szerintem ez lenne a helyes - hiszen a tékozló fiú apja is visszafogadta a fiát, sőt a kapuban várt rá, hogy hazajöjjön. De nem néznék le senkit azért, mert hasonló helyzetben nem tud ilyen nagylelkűen, nem haragtartóan viselkedni. Ez nagyon nehéz, de szerintem ez a legokosabb, amit tehetsz.
Nagyon buta a testvéred.
A pénz papír, a család az igazi érték.
Őszinte leszek. Diplomatikusan elküldeném a bús p*csába, és ha az életben megszorulna majd felkeresne, nem beszélnék vele. Ha nagyon erőszakoskodna maximum a lába elé dobnék egy ötezrest és köpnék egyet.
Az utolsónak!
Ha így viselkednék én se lennék jobb, mint ő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!