A húgom nagyon lenéző lett a szüleimmel és úgy általában régi barátaival szemben, mióta beházasodott egy jómódú családba. Mi állunk hozzá rosszul?

24 éves és kicsit több, mint egy éve ismerkedett össze egy nálánál 20 évvel idősebb francia férfival. Ő állítja, hogy szerelem az első látásra, vele képzeli el az életét. Rögtön hozzáköltözöl, amúgy Portugáliában élnek elég jó körülmények között. A fickó anyagilag nagyon jól szituált.

Én és szüleink is kérdezgettük, hogy biztos, hogy nem a pénz miatt ragaszkodik ehhez a férfihoz ennyire? Mivel állította, hogy nem, hát hagytuk is, nem akartuk zaklatni ezzel.

Novemberre már babát várnak és egy hónapja tartották az esküvőt. Mivel hirtelen jött a baba ezért az esküvő is afféle szűk körben lett tartva én sajnos el se tudtam menni, mert olyan hirtelen találték ki az időpontot is.

Nos a szüleim és néhány testvérem elutazott, tudni kell, hogy barátja fizette ki az utazásukat. Itt kezdődött az egyik probléma. Húgom nagyon csúnyán bánt velük, majdhogynem szolgának használta Anyáékat és mindenben megszólta őket, hogy hogyan viselkednek, mintha szégyellné őket.

Mi egy kis szabolcsi faluból származunk, szüleink az ottani általános iskolában tanítók és hatan vagyunk testvérek. Tehát sose voltunk anyagilag a toppon, de szüleink mindent megadtak nekünk, hogy tanulhassunk, boldogulhassunk. Testvéreim közül már csak ketten laknak otthon.

Húgom szinte minden régi ismerősével megszakította a kapcsolatot. Elmondása szerint azért, mert érzi, hogy irigyek rá, hogy milyen kocsiival jön haza, meg hogy milyen szép ruhái vannak. Állítása szerint kölcsön is akartak tőle kérni elég sokan.

Nehéz ügy ez, mert valóban van az emberekben irigység, ha valakinek jobban megy. Ezt még én is tapasztaltam, pedig én más utat jártam be. Én Pesten, majd egy külföldi egyetemen tanultam tovább ösztöndíjjal és én is éreztem, hogy az régi általános iskolai barátaim közül sokan irigykednek. Nem is nagyon találom a szavakat azokkal akik suli után rögtön férjhez mentek, gyereket szültek. Nem azért mert kevesebbek lennének, hanem egyszerűen azért, mert másról szól az életük.

Nem tudom, hogy húgomnál is ez van-e, hogy ő most bekerült egy gazdag, jómódú világba, emiatt sokan irigyek rá. Ő neki is kezelni kell ezt valahogy, de én is már egyre kevésbé találom meg vele a szavakat. Nagyon lekorlátozódott vele minden téma, amit beszélgetni lehet. A barátja (ill. most már a férje) nagyon sok egzotikus útra elviszi, de azon kívül, hogy milyen tuti jó a "biznisz class", meg a szállodák és még egy-két felszínes meglátás az adott országról és ki is fulladt a téma. Én sokat dolgozom, vállalkozást vezetek, neki viszont nem kell komolyabban dolgoznia, ezért ő se értheti az én problémáimat.

Én nagyon megharagudtam rá, mikor megtudtam, hogy szüleimmel hogy bánt az esküvőn. Kiabáltam vele, hogy ilyet nem lehet tenni. Szüleim is sértve érzik magukat. Erre ő kijelentette, hogy megszakít velünk minden kapcsolatot, úgysincs ránk szüksége, csak lehúzzuk őt.

Azóta se a szüleimnek, se nekem nem válaszol semmilyen emailre,üzenetre.

Nekem nagyon fáj ez a dolog. Egyrészt az, hogy elveszítettem egy testvéremet, másrészt, hogy ennyire megváltozott, harmadrészt, hogy mennyire megalázta a szüleimet és még csak észre sem vette, hogy mit tett.

Ha valaki válaszol, nagyon kérem ne pénzéhes k...zza le a húgomat a leírás alapján. Igenis fontos a pénz! Én is vállalkozást indítottam és keményen dolgozom, hogy minél jobb egzisztenciát teremtsek. Fontos a fejlődés, nemcsak anyagilag, de minden szempontból!!! Hazudik aki azt mondja, hogy nem így van.

Viszont, egyszerűen nem tudom, hogyan álljak húgomhoz. Hogyan kezeljük egyáltalán ezt a helyzetet???

Lehet le kell róla mondanunk teljesen? Lehet tényleg jobb, ha minden kapcsolat megszakad? Nekem ez most eléggé fáj!