Van olyan aki 30 évesen még mindíg otthon él a szülői házban?

Szerintem módosítsd a kérdésed:

1. Kérdés: "Van olyan, akinek apuci-anyuci nem tolja a zsét?" (Válasz 10-ből 5 embernek)

2. Kérdés: Nektek mi a véleményetek? - albiba menjek, és dobjak ki vad idegennek havi 50-80ezret, vagy inkább a családi kasszába menjen??? (a maradék 5-ből 2)

Végül kijön a válasz: a 30 évesek közül az értelmesebbje (minden 5-6.) a szülőkkel él, mert nem teheti meg, hogy külön költözzön.

Párom 29, 6 éve együtt vagyunk, szülőknél él, átjárok hozzá.

22/L

nekem 32 éves ismerősöm van, aki kb. fél éve tudott a szüleitől különköltözni.

Addig dolgozott is, meg a szülei is eltartották. Ezzel akarták segíteni, hogy az illető tudjon hitel nélkül egy kisebb lakást venni. Azt tudom, hogy a srác amig otthon lakott, addig nem kellett semmibe bele adni, minden ingyen volt neki. A szülők kb. azon a véleményen voltak, hogy amig nem volt munkája és sulizott akkor is el tudták tartani, igy miért húznák le, csak azért mert van fizetése, tegyen félre spóroljon. Jah és az illető tényleg minden fizetését a számláján gyűjtötte. Nem vett magának szinte még ruhát se vagy csak a legolcsóbbat, nem ment el nyaralni semmi...Igy ment ez majdnem 10 éven keresztül, mostanra lett annyi pénze, hogy külön tudjon költözni.

Szóval ez a magyar valóság sajnos. Ha a szüleid nem tudnak támogatni és nincsen örökséged, akkor vagy a szülők nyakán élsz és igyekszel ehhez mérten félretenni, vagy hitelt veszel fel, hogy külön mehess, vagy mész albérletbe, ahol elvész minden pénzed, vagy hozzámész egy milliomoshoz :D

Én ismerek olyat aki most intézi az öregségi nyugdíjazását, és mindig is otthon lakott.

Olyat is ismerek aki 51-53 éves, és mindig is otthon lakott, és soha nem volt barátnője. Van ilyen.

Azért jó, ha elköltözöl otthonról, hogy nyugodtan tudsz csinálni bármit, nem szól bele senki, úgy élsz ahogy neked jó. Csak azt nem értem, hogy ehhez mi köze van másnak, ez nekem jó/nem jó. Mért érdekes az másnak, hogy én hol lakom? Nem mindegy nekik? Tiszta hülyék az emberek.

Ja, hogy a gyerekcsinálás meg ilyesmi! Az azoknak való akik unatkoznak egyedül, és nem bírják magukat elfoglalni. Én például igénylem, hogy egyedül legyek, szeretem. Kell a szabadság, a gyereksírástól pedig a világból kiszaladnák

-Lakást venni nincs pénzem (15 milliónál kezdődik egy

lakás, és akkor még szerény voltam)

-A hitelt meg nyöghetem egy életen át (azt is kihagyom

ugye)

-Albérletre meg nincs pénzem. (80-100- nál kezdődik egy

garzon, és akkor még meg is kéne élni, kevesen

keresnek olyan jól)

-Összeköltözni valakivel meg nem szeretnék, én saját

lakást akarok. Ahol végre nyugodtan élhetek,

csinálhatok amit akarok...

Egyébként a rádióban hallottam, hogy: Lakhatási válság van. Sokan még 40, 50, 60 évesen is otthon laknak, rámegy az életük, de nem tudnak mit csinálni.

-Elérhető áron állami bérlakás! (20 ezer/30-35nm) ezt méd egy egyszerübb melós is ki tudná venni, és nem kéne otthon luzerkodni! Aki nagyobbat szeretne az meg annyival többet fizetne. Persze húzni kéne egy normális határt pl:egyedülálló nem kaphat 45nm-nél nagyobbat...

És akkor mindenki élne boldogan míg meg nem halnak, mint a mesében. (Jó is lenne, ha, de sajnos nem.)

Meg jönnek még olyanokkal, hogy költözz össze egy nővel meg ilyesmi. Előbb még egy kicsit élni szeretnék ahogyan én akarok!

Utolsó:

Pont amit leírtál én is így gondolom, nekem is ez van. Én 27 éves vagyok, egy éve dolgozok összesen (3 diplomával 1 évig nem tudtam elhelyezkedni). Albérletbe ha mennék akkor egyedül (de az elvinné a fizetésem felét), vagy párral mennék ami nincs, vagy barátnővel aki nincs olyan jelenleg.

Nekünk ez a szüleimmel egyértelmű volt, hogy lakhatok itthon amíg kicsit összeszedem magam, az egy év munkanélküliség-depresszió nem volt egy gyaloggalopp időszak, nagyon megsínylettem. Semmiért nem kérnek el pénzt, sőt ragaszkodnak, hogy a telefonszámlám is kifizessék (1500Ft), meg a buszbérletem (de már egy éve biciklivel járok), pénzt semmire nem kérek, itthon nem sokat eszem. Úgy látom soknál probléma ez... én is szeretném már elkezdeni a saját életemet, már 18 éves korom óta arra vágyom, hogy külön élhessek. De most választhatok, hogy megyek albiba egyedül de akkor nincs lakás, vagy még várok mert azonos városban, szingliként amúgy is minek.

Nekem az összes barátnőm otthon lakik ilyen idősen, kivéve 1 akinek férje van.

Ezen kívül van még egy bátyám, de ő milliomos (orvos), rég nem lakik itthon.