Van olyan aki 30 évesen még mindíg otthon él a szülői házban?

igen ismerek ilyen férfit aki otthon él az anyjával, pedig több éves párkapcsolata van

Nem azért nem költözik el mert nem tud vagy mert az anyja nem engedi, hanem mert nem akarja otthagyni egyedül a nagy házban , csak akkor ha majd házas lesz amíg nem találja meg azt akivel letudná élni az életét addig nem lép, pedig van több saját háza is

Az apám 40+ és még mindig a szüleivel él..

remélem többre viszem mint ő

Én is az anyámnál élek, pedig nem vagyok 30 csak 25 nagy házban él édesanyám a ház már hivatalosan is az enyém, de itt hagyni meg nem akarom mert nem éppen egy biztonságos környék ez, meg azért jó ha valaki időnként ráfigyel. Albérletbe a fizetésem meg csak elúszna, a barátnőm nem keres valami sokat mert még tanul és neki csak diákmunkája van, de itt lakik nálunk mert közelebb van neki a fősuli.

Persze van egy munkatársam ő már elmúlt 40 szintén az anyjával él, barátnője sincs neki, pedig volt nem is egy nő az életébe de hosszú távon senki nem akar tőle semmit. Ő csak azért él az anyjával mert az anyja nem tudná magát eltartani mert egyedül él, és a kollégám is sokat szenvedne azért ha külön élne mert anyagilag sokat vesztene meg télen minek fűtsön 2 házat ha csak 1 ember lakik ott. És ez érthető is.

2. vagyok

Az a nő, akiről én írtam, azért lakott otthon az anyjával meg a nevelőapjával, mert várta, hogy leteljen a munkahelyén a 10 év, ami után lehetett kérnie kedvezményes hitelt a lakásra. Vagy plusz pénzbeni támogatás lakásvásárlásra, ezt már nem tudom.

31-32 éves korában járt le a 10 év, de ekkor még mindig otthon lakott. Talán épp a megfelelő lakást kereste, amit érdemes megvenni. Már évek óta nem tudok róla, most 37 éves, remélhetőleg már nem otthon lakik.

Gyereke még nincs sajnos, ezt az információt biztosan kirakta volna iwiw-re, de nincs fent semmi erről.

A szüleit nem zavarta, hogy ott van velük, persze lehet, hogy örültek volna neki, ha már nem lett volna ott, ezt csak ők tudják. Állítólag havi 20 ezret adott haza, és ezért kapott kaját otthon, nem kellett költenie mosószerre, semmi egyébre, még a rezsire sem kellett pluszban fizetnie. Szóval így tudott egy csomót spórolni, hogy a szülei tartották el.

Én 38 évesen még mindig egy lakásban lakok anyámmal. Nem mintha nem szeretnék egy saját fészket, csak éppen nincs miből.

Egész életünkben dolgoztunk, sokszor több helyen is de az csak arra volt jó, hogy a felszínen tartsuk magunkat. Anyu egyedül nevelt nem volt egy sétagalopp.

Jött a rendszerváltás vedd meg a lakást, újítsd fel, kéménybélelés, ház renoválása stb. Minden tartalék elúszott aztán betekintett némi munkanélküliség is, ha nem lett volna tartalék akkor már rég az utcán lennénk.

A lakást nem lehet ketté cserélni mert így is kicsi, rossz minőségű, értéktelen.

Albérletbe nem megyek mert anyu nem tudna egyedül megélni a nyugdíjából én meg épp munkanélküli vagyok de amikor volt fizetésem akkor sem kerestem annyit, hogy megengedhessek egy albérletet.

Ha meg elmegyek akkor fizessek albérletet, segítsek anyámon is mert vagy eszik vagy rezsit fizet, mégis mennyit melózzak ahhoz hány másodállás között lavírozzak, hogy úgy élhessek, mint egy utolsó csúszó-mászó?

Inkább itthon maradtam és ha volt egy kis mellékes azt megtartottuk magunknak egyébként sem vagyok hajlandó más zsebét tömni pláne ilyen helyzetben, így is lehúzzák az embert mindenhol.

Hitelt nem veszek fel nem hibbantam meg. Átlag négy évente elvesztem a munkám de mindig rezgett a léc alattam sose tudtam egy stabil állást kifogni. Aki sokáig van otthon kiszolgáltatottságában sajnos kénytelen beleugrani valami ócska melóba mert rá van kényszerülve. A számlák jönnek nincs mese.

Szóval itthon tapossuk egymás sarkát, néha tele a puttonyunk a másikkal de ez van nincs kiút.

Szerencsére miután én nő vagyok inkább én mentem a párjaimhoz ha épp volt valaki. Sajnos sokszor ők is ugyanebben a cipőben jártak így néha napján tényleg nehéz volt megoldani, hogy egy kicsit együtt lehessünk magunkban.

Hát ez a csóróság gyerekek, ha valaki együtt lakik a szüleivel az még nem feltétlen jelenti azt, hogy kényelmes vagy éretlen, mulya, anyuka kisfia-kislánya.

Sajnálom a mai fiatalokat. Állati nehéz elindulni. Szinte lehetetlen. Nekünk még "könnyű" volt persze csak így idéző jelben, de annak idején mi olcsón megvettük az önkormányzati lakást, sokat ezt fogják tovább adni a gyerekeiknek, unokáiknak. De arra sokaknak várni kell az élet meg megy. És persze sokan elég nagy fáradság útján jutottak saját főbérlethez is anno, mi például eltartási szerződéssel, ami elég elterjedt módszer volt. Anyunak sokat kellett nyelnie az öregektől, sok mindent el kellett viselnie.

Fogalmam sincs róla, hogy azok, akik eddig nem tudtak valahonnan összebulizni egy lakást, azoknak hogy fog sikerülni.

Keveseknek adódik jól fizető, jó meló és külföldre se mehet mindenki ugye...Keserves helyzet.

Csak azt nem értem, hogy ebben az országban több tucat ember lett milliárdos az ingatlanokból -köztük két korábbi főnököm is- akkor az állam miért vonult ki a piacról miért nem érte meg nekik? Miért nem éri meg állami bérlakásokat építeni? Szép kis haszon folyna be belőle és a fiatalok is el tudnának indulni. Egy maszek albérletet bármikor felmondhatnak, a tulaj eladja a lakást, az ember cuccolhat, pakolhat, a költözés pénzbe kerül, átverik a kaucióval, nem adják vissza stb.

Egy állami olcsóbb lenne és megbízhatóbb.

Na jól elszaladtak a gondolataim bocs, hogy hosszú lettem.