Miért van ennyi erőszak a családokban/házasságokban?

èn vagyok az aki azt írta, hogy kiharcolja a verést.

Nekem a legjobb barátnöm egy ilyen személy. 32 évesen pszichológushoz jár, és ö próbálja, megértetni vele, hogy a verés nem természetes.

Gyerekkorában volt hogy az anyja falba verte a fejét ha valami nem tetszett neki. Ö volt az a lány akivel senki nem szívesen barátkozott, mert sajnáltuk, vagy nem is tudom. Aztán pár éve össze hozott minket a sors, és azóta nagyon jó barátnök lettünk. Elmeelete, hogy tini korától mindig valami durva dolog vetett véget a kapcsolatának, vagy eltört valamilye, vagy a foga hullott ki. Aztán 28 évesen egy rettentö jámbor ember lett a párja. Olyan emeber volt aki még egy legyet sem csapna le. A srácot ismertem én is , igaz távolról csak. ès a srác egyszer lekevert neki egy pofont, és akkor a fiu döbbent rá, hogy ennek a lánynak kezeltetnie kell magát. nem hagyta el, hanem mellé állt és segít neki. Azóta össze házasodtak.

A lány azt mondja, ha valamit úgy érez hogy rosszul tett a férjének, akkor van egy olyan érzés benne hogy neki azért meg kell bünhödnie. Erre nem egyedül jött rá, erre az orvos vezette rá, még a mai napig nehezen uralkodik magán hogy ne huzza túl a húrt. Azt mondta egy pofon a számára megnyugvás volt, azzel érezte azt hogy a vita le van zárva. Ekkor mesélte el azt is hogy gyerekorában milyen szörnyen ütötte a saját anyukája, akkor jöttem rá, hogy a suliban miért nem akartunk vele barátkozni.

Szóval ha egy férfi egy ilyen növel találkozik, nem szabad megvernie, még ha azt is érzi hogy pedig kellene, inkább segítsen neki orvoshoz menni.

akik erőszakkal akarják elérni hogy igazuk legyen, előbb vége legyen a veszekedésnek, stb.

nem tudnak beletörődni, hogy másnak is van véleménye, igaza.

dominálni akarnak a kapcsolatban, és ezt minden áron.

Elég sok barátomat gyerekkorában az anyukája vert, nem az apukája... őszintén szólva már kissé elegem van ebbl a "verik a nőket" témából. El lehet válni, ha nem jó a házasság. Én kaptam anno néhány pofont apámtól, akkor nem értettem, miért, most úgy gondolom, emiatt van az, hogy csomó dolog egyszerűen nem megy (gondolok itt a bunkó dolgokra, pl hogy más cuccában kutakodjak,stb).

Az meg igenis megesik, hogy az emberekből kiprovokálnak egy ütést. Eddig egyszer verekedtem suliban, kb egy órán keresztül beszólongatott egy gyerek, vagy 20x mondtam neki, hogy hagyja abba, mert ideges leszek. Nem tette, elborult az agyam, és hasbarúgtam.

Azt mondjuk, amikor jelentéktelen szar vitákban, ok nélkül megy a verekedés, elítélem

a 10:14-est nem kellett volna lepontozni, nem mond hülyeséget..

tényleg sok alapból agresszív férfi van (úgy vettem észre, hogy a legtöbb akkor veri a nőt, amikor a saját dolgai nincsenek rendben, tehát tegyük fel nem kap elég elismerést a munkahelyén, kisebbségi komplexusa van, stb.), de valóban vannak olyan nők, akik szinte kiharcolják a verést. (pl. az anyám.) ez egyfajta játszma.

elkezdenek veszekedni, addig hergeli (esetleg meg is üti) az apámat, amíg az nem ad neki egy (vagy jóval több) pofont.utána anyám eljátssza a megtört nőt, magába roskad, aztán összeszedi magát és minden megy elölről.egyszer megkérdeztük tőle, hogy ha az apám ilyen, akkor mégis miért marad vele..a válasz pedig ez volt: talán pont azt szeretem benne, hogy nem hagyja magát.

szerencsére már 2 éve elváltak, de van egy olyan érzésem, hogy még lesz dolguk egymással.

tényleg vannak áldozat típusú emberek. a viktimológia foglalkozik ezzel, ha jól tudom.

nem tudom, mitől lehet valaki ilyen, de biztos, hogy a gyerekkorban gyökerezik ez is, mint oly sok minden. tény, hogy vannak olyanok, főleg nők, akik nem egy, és nem két kapcsolatukban áldozatok, jobb esetben "csak" lábtörlők, hanem az összesben, sajnos.

A gyerekbántalmazás más tészta, de az is elítélendő.

Ami a nők elleni erőszakot illeti, ez mint társadalmi probléma - hiába van egyeseknek "elegük belőle" - LÉTEZIK. Én kétségesnek tartom, hogy vannak-e áldozattípusok és társfüggők - nem tudom. Veszélyes ilyesmivel dobálózni, mert elkeni a valódi problémát, és eltereli a figyelmet arról, aki miatt a probléma létrejött: az erőszakos elkövetőtől, az erőfölényével visszaélő "férfiról". (Férfi az ilyen?) És a segítséget és a nyugodt életet az is megérdemli, aki netán "áldozattípus". De sokszor ez csak jó kifogás, áldozathibáztatásnak hívják ezt. Ne innen közelítsétek. Az erőszakra nincs mentség, ha én nem akarok valakit megütni, nem ütöm meg, akármit csinál, olyan nincs, hogy "rákényszerít" - faképnél lehet hagyni.