Hogyan oldhatnám fel magamban ezt a cseppet sem jogos utálatot a szüleim felé?

Végigolvastam amit írtál és azt kell mondjam hogy egy valamit elfelejtettél: ha a szüleid nem lennének olyanok amilyenek akkor most te se lennél olyan amilyen. Egy csomó felismerés nem született volna meg benned velük kapcsolatban, nem fogalmaztad volna meg hogy milyen nem akarsz lenni.

Tudod még a rossz (vagy csak téves úton járó) szülők is nevelnek ám mégpedig a hibáikkal. És ezzel tulajdonképpen segítenek minket. És ez az amiért még nekik is hálásak lehetünk mert ha ők nem követik el ezeket a hibákat akkor lehet hogy te fogod...

Nagy igazság, amit az első válaszoló írt. Helyes, hogy Te nem akarsz ilyen lenni, helyes, hogy változtatni akarsz és, ha ilyen ambíció van benned, akkor fogsz is. Egy valamit azonban ne felejts el! Ők a szüleid, akik felneveltek, iskolába járattak. Anyád ült a betegágyadnál, aggódott érted. És annyira szarul nem tehették a dolgukat, ha ilyen felelősségteljes fiatalember lett belőled. Én nő vagyok, 30 éves, családom van már. Én nagyon megküzdöttem apámmal tinikoromban, sőt a mai napig is küzdök vele, mert sajnos egy fedél alatt nem tudnék meglenni vele huzamos ideig. Így, hogy nem élünk együtt viszonylag jó a kapcsolat, de így is hamar össze tudunk veszni. Utáltam, sőt gyűlöltem is, mert megkeserítette a fiatal éveimet. Azt mondta 15 éves koromban, hogy "nem veszed észre, hogy szégyellünk téged?" Folyamatosan azt sulykolta belém, hogy nem lesz férjem, mert kövér vagyok. Nem fogok kelleni senkinek. Mindezt egy kamaszlánynak! Gondolhatod milyen lelki sérüléseket hagyott bennem. Nem is volt kapcsolatom, se normális, se rossz, semmilyen. A férjem volt az első kapcsolatom 28 évesen (előtte csak futók voltak, nem kapcsolatok). Mára azonban lehiggadtam. Nem nézhetek folyton a múltba, hogy ilyen meg ilyen rossz volt, ennyire és ennyire fájt nekem. Csak az apám, felnevelt, fizette a lagzit. Szóval nem rossz ember, csak műveletlen és egyszerű, de ha Ő nem ilyen, akkor én sem válok ilyen emberré, amilyen vagyok. Tudom, hogy én milyen hibákat nem szeretnék elkövetni a kisfiammal nevelésében, és arra törekedek, hogy boldog gyerekkora legyen. Amúgy nekünk nem voltak hitelek, mégis meg tudom számolni egy kezemen, hányszor voltunk együtt nyaralni...

Amúgy szerintem korai beszélni arról, hogy megy a fiatalságod. Még csak most kezdődik, esetleg a tini korod ér lassan véget. Én kívánom, hogy tedd túl magad azon, hogy a szüleid mit és hogyan rontottak el és csakis kizárólag előre nézz! Te biztos fogod vinni nyaralni a családodat!:)

Szerintem azt kéne még tudatosítanod magadban, hogy az ő tetteik nem a te felelősséged. Ők hívtak téged a világra, ha rossz döntéseik voltak veled, vagy magukkal kapcsolatban, azzal nekik kell szembenézniük, ha valaha eljutnak odáig.

Neked csak annyi a dolgod, hogy éled a saját életed, elfogadod őket a természetük szerint, és nem próbálkozol hiába szembesíteni őket a hibáikkal, mert kinek jó az már, meg fel se fognák.

A lényeg: nem neked kell majd pénzt csinálni nekik. Ez nem dolgod.

Én 35 éves nő vagyok.

A páromnak borzasztó gyermek kora volt.A szülei 5 évesen elváltak.Az édesapja nevelte mert az anyának nem kellett.De az édesapja ivott is nem minden nap meg nem részegre de sokat csavargott.Amikor a párom 13éves volt kb az apja vett fel a lakásra hitelt.Amikor a párom 17éves lett az apja nem tudta fizetni a jelzálogot és a páromnak kellett átvenni-e de ahhoz abba kellett hagynia a tanulmányit.Végül ebben a jelzálog nem fizetésben egy másik nő keze volt akihez akkor el is költözött.Neki nem volt választása,Fizetnie kellett a hitelt ha saját házban akar lakni nem albérletben.Ekkor már én is vele éltem. később kiderült hogy terhes vagyok.A párom meg mondta szóba sem jöhet hogy elvetessük.Kislányunk született.A párom kitalált valamit hogy ő ezzel szeretne foglalkozni.Bele vágott most 37 éves korára van egy nagy cége.Közel 40 alkalmazott plusz diákok betanulnak,és a céghez minden amivel működtetni tudja.Van egy szép házunk,autóink és minden ami kell.Kislányunknak vettünk egy házat.A diákok példaként tekintenek rá hogy ez lehetséges.Ő sosem siránkozott hogy miért így történek a dolgok,egy rossz szóval sosem illette az apját de még az anyát sem.Tudta mit kell tennie és csinálta.A mai napig is reggeltől estig dolgozik.Ezzel végül is azt szeretem volna mondani hogy a szüleid bármilyenek is az csak rajtad múlik mit fogsz elérni a jövőben.

Figyelj..

Igen csak megértelek téged..

elszurták a gyermekkorod..

tudom hogy ezzel olyan tapasztalatot adtak neked hogy igencsak nehezen leszel átverhető..

De játékok nélkül felnőni..:S

ez olyan mintha nemfoglalkoznának veled..

csak azért lettél hogy legyél..

Mivel ők csupán ennyit szántak rád.. így neked se muszály többet rájuk.. lehet hogy a szüleid. De ez meg te vagy..

Minden döntés rajtad áll.

válassz.

lelkifurdalás & jóllét vs szegénység & és otthondöglés

remélem hogy jóldöntesz és sikerül amit akartál:))

Az én szüleim is ugyanilyen anyagi helyzetben vannak, nem tudnak segíteni, nem volt zsebpénzem, nem voltunk utazni soha. Részben azért adósodtak el, h nekem és a bátyámnak mindent meg tudjanak adni, h legyen télen tüzelőnk és ne fagyjunk szét, h egyetemre tudjunk járni. Uh én nem ítélem el őket a hitelek miatt. Igen lehet, h okosabban kellett volna bánni a pénzzel és gondolni a jövőre, de attól, h elszúrták és szarul állnak anyagilag ők még a szüleim maradnak. És ha a szüleid normális felfogásúak nem fognak tőled követelni pénzt, ha dolgozni fogsz. Nekem is sokszor mondták már, h van a fiataloknak is elég bajuk, ne adjak majd nekik pénzt. De ha jól fogok keresni, akkor igenis önként fogok nekik segíteni, h legalább ne haljanak éhen vagy tudjanak maguknak ruhát venni.

Bátyám ugyanúgy vélekedik a szüleinkről, mint te és sztem undorító dolog a saját szüleidet a "szocializmus elkényeztetett maradékának" nevezni. Bocsi, de te egy nagyon önző, előítéletes, beképzelt srác vagy, aki azt hiszi olyan rohadt okos és tapasztalt a 18 évével. Húzzál el dolgozni, ha kell neked vmi már úgyis 18 éves vagy! Én is végigdolgoztam az egyetemet, mint sokan mások. És igen, vannak fiatalok akiknek sokkal több jut, és persze irigykedik néha rájuk az ember, h nekik milyen könnyű, de ezen túl kell lépned és a kezedbe venni a sorsodat! És az, h anyukád felidegesíti magát azon, h panaszkodsz neki, h nem tudsz elmenni bulizni? Hát persze h ideges tőle, mert szíve szerint mindent megadna neked mert szeret, és biztos, h amit eddig kaptál az is k.urva sokba került. Arra nem gondoltál, h a szüleid is szívesen kimozdulnának otthonról? Sztem ők jobban szenvednek a helyzettől, mint te! Neked még megvan a lehetőséged, h ne szúrd el az életed, de ők idősebben már mit tudnak tenni? Uh ne ostorozd a szüleidet a hülyeségeiddel, hagyd őket és csináld a dolgod! Reméljük te majd milliókat fogsz keresni...