Hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet, hogy ne, , durvuljon el" a dolog?
21 éves vagyok, 3.5 éve vagyunk együtt a barátommal aki 27 éves.
A kapcsolatunk igencsak nehézkesen megy, hiszen heti 1x tudunk találkozni a munka, az iskola, a szülők és nem utolsó sorban a pénz miatt. De ennek ellenére ő nagyon megértő, sokat segít nekem és jól megvagyunk.
Engem mondhatni burokban neveltek fel a szüleim, és a "zsarolás" a kedvenc eszközük egyike közé tartozik. Sajnos az iskola mellett nem tudok/tudtam annyit dolgozni, hogy albérletbe költözhessünk a barátommal így kénytelen voltam megvárni a tanulmányaim befejezését és így persze alkalmazkodnom kell az itthoni szabályokhoz.
Ezek a szabályok lényegében nevetségesek már ennyi idősen, de mivel ők tartanak el ezért azt kell tennem amit ők mondanak. Néhány példa ezekre; heti 1x mehetek el itthonról néhány órára, a barátommal nem aludhatunk együtt semmilyen formában, nem maradhatok ki itthonról, legkésőbb este 9-re haza kell jönnöm ha nem így történik akkor kizárnak és többet nem jöhetek ide..
Most úgy alakult, hogy jövő hónapban vizsgázom, utána azonnal munkát keresek és elhatároztuk, hogy összeköltözünk a barátommal mert elég volt ebből a helyzetből. Ő 6 éve dolgozik, tehát csak nekem kell munkát találnom.
Egy ideje, kb. féléve már mondogatom itthon, hogy elköltözök a vizsgák után, de nem fogják fel, hülyének néznek, kiröhögnek. Sőt, azt mondták, hogy én csak kihasználom őket mert addig maradok itt amíg szükségem van arra, hogy eltartsanak.
Nem tudom, abban az esetben, hogy fognak reagálni amikor tényleg megyek majd, de szeretném ezt viszonylag csendesen intézni veszekedések nélkül.
Szerintetek ennek mi a legjobb módja ilyen szülők esetén?? Volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza:Azért szerintem túlzás, amit csinálnak. Én annyira utálom ezt a fajta dolgot, hogy amíg az én házamban laksz, meg az én asztalomnál eszel. Jól van, persze, szeressük, tiszteljük a szüleinket, de azért vannak olyan dolgok, amikről nem árt, ha tudomást vesznek. Például, hogy 21 éves vagy és nem 13.
Szerintem nagyon is felelősségteljesen gondolkodsz, nem kéne már ennyire félteniük.
Saját példa: 17 évesen este 8-kor otthon kellett lennem, ha jött a zivatar, még előtte haza kellett érnem és hasonlók. Hozzáteszem jó tanuló voltam, soha nem züllöttem, jött a szilveszter, a barátnőim egy falusi kis szilveszteri partira voltak hivatalosak, engem is hívtak. A hely a lakóhelyünktől kb. 12 km-re volt.
Apám közölte velem, hogy nem mehetek el, maximum, ha itt lenne a mi településünkön.
Próbáltam rá józan ésszel hatni, elmondtam az érveimet, hogy vigyázok magamra, meg a többi, de akkor sem.
Talán durva reakció volt, de fogtam magam, becsaptam magam mögött az ajtót és elmentem a szilveszteri buliba és csak reggel mentem haza. Józanul és épségben.
Utána már nem szóltak bele.
Nálunk volt nemrég egy olyan eset, hogy nem kellett suliba mennem, (persze ezt itthon nem mondtam el mert nem mehettem volna sehova) a barátom kivett egy nap szabit és együtt töltöttük azt a pár órát.
Voltunk olyan szerencsések, hogy összetalálkoztunk apámmal, ő azonnal elmondta anyámnak aki felhívott telefonon, hogy "takarodjak haza!". Hazajöttem, betelefonált az iskolába, hogy tényleg nem volt-e suli (el se tudom mondani milyen szinten égett a fejem, hogy ezt csinálja velem). Végül semmit nem tudott meg, mert nem tudtak neki mit mondani és végül elzavart itthonról.
Elmondta a barátomat mindennek, meg engem is, azt mondta, hogy neki ilyen gyerek nem kell, adjam le a telefonomat és a kulcsomat aztán takarodjak.
Elmentem mert nem volt más választásom, aztán a barátom visszajött hozzám, vele voltam egészen estig. Aztán a másik telefonomon amit a barátomtól kaptam még régebben, hogy ingyen tudjunk beszélni, felhívott anyám, hogy takarodjak haza.
Hazajöttem mert nem lett volna hova mennem... Az összes cuccom a szobámból ki volt pakolva, mindenemet átkutatták, próbálták bekapcsolni a telefonomat is de nem jártak sikerrel..
A barátom már nem is jár hozzánk 1.5 éve mert elege van ebből amit művelnek illetve nem is akarom, hogy résztvevője legyen ezeknek, inkább minden találkozás alkalmával az utcán vagyunk vagy nálunk..
** A barátom már nem is jár hozzánk 1.5 éve mert elege van ebből amit művelnek illetve nem is akarom, hogy résztvevője legyen ezeknek, inkább minden találkozás alkalmával az utcán vagyunk vagy nálunk..
NÁLUK, elírtam a végét!
válasza:Nagyon sajnállak, nem tudom megérteni a szüleidet! Ők nem a gyereküknek, hanem a tulajdonuknak tekintenek, mint egy tárgyat. Valami nagyon nem stimmel náluk agyilag. Mi az, hogy 21 éves létedre ennyire megszabják az életed minden percét?Nem gondolnak bele,hogy ezzel csak elvadítanak maguktól?
"Sőt, azt mondták, hogy én csak kihasználom őket mert addig maradok itt amíg szükségem van arra, hogy eltartsanak. "Ez is nevetséges. Szégyen, ha egy szülő ezt vágja a gyerek fejéhez. Ez olyan, amikor valaki felhánytorgatja a gyerekének, hogy felnevelte. S még ő legyen hálás.
válasza:A barátod a szüleinél lakik egyébként?Jaj úgy sajnállak :S sokszor mikor hallom/olvasom, hogy a lányok a párjukhoz költöznek(aki mondjuk szintén a családjánál él),pont azért mennek oda,mert otthon mégrosszabb lenne :/
Kívánom,hogy kitartsatok egymás mellett és tényleg találj munkát, hogy összeköltözhessetek!Irigylésre méltó, hogy a párod kitartott eddig is melletted!
válasza:Szerintem nálad valamiért kimaradt a lázadó kamasz korszak. A legtöbb ember kamaszkorban kezdi el feszegetni a határait, és bizony harcok árán alakulnak ki az új erőviszonyok. Ebben az időszakban nem csak a kamasz formálódik, hanem a szülők is. Muszáj nekik, ha nem akarják elveszíteni a gyermeküket. Nálad ez elmaradhatott, ha még most is így éltek.
Két lehetőséged van:
Fogod magad és szó nélkül elköltözöl, amint teheted. Ebből persze harag lesz, és minden érintett félnek fájdalmat fog okozni. Aztán idővel enyhül a dolog, és kialakul egyfajta egyensúly.
A másik lehetőséged, hogy már költözés előtt elkezded felkészíteni a szüleidet arra, hogy most már szeretnél önálló lenni, függetlenedni tőlük, és tenni is fogsz ezért. Ez macerásabb, mert lesznek szép hangos viták, de megvan az az előnye, hogy még a költözés előtt el tudod mondani neki, hogy mindentől függetlenül szereted Őket, hálás vagy, amiért felneveltek és nem veszítenek el teljesen.
Talán megérné ezt az utat választani. Nem mindegy, hogy milyen mélységből kell újraépíteni egy családot, de az biztos, hogy a családod mindig a családod marad. És ha majd gyerekeid lesznek, még inkább számítani fog, hogy melletted állnak-e.
Sok sikert és kitartást kívánok neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!