Hogyan oldhatnám meg ezt a helyzetet, hogy ne, , durvuljon el" a dolog?

21 éves vagyok, 3.5 éve vagyunk együtt a barátommal aki 27 éves.

A kapcsolatunk igencsak nehézkesen megy, hiszen heti 1x tudunk találkozni a munka, az iskola, a szülők és nem utolsó sorban a pénz miatt. De ennek ellenére ő nagyon megértő, sokat segít nekem és jól megvagyunk.

Engem mondhatni burokban neveltek fel a szüleim, és a "zsarolás" a kedvenc eszközük egyike közé tartozik. Sajnos az iskola mellett nem tudok/tudtam annyit dolgozni, hogy albérletbe költözhessünk a barátommal így kénytelen voltam megvárni a tanulmányaim befejezését és így persze alkalmazkodnom kell az itthoni szabályokhoz.

Ezek a szabályok lényegében nevetségesek már ennyi idősen, de mivel ők tartanak el ezért azt kell tennem amit ők mondanak. Néhány példa ezekre; heti 1x mehetek el itthonról néhány órára, a barátommal nem aludhatunk együtt semmilyen formában, nem maradhatok ki itthonról, legkésőbb este 9-re haza kell jönnöm ha nem így történik akkor kizárnak és többet nem jöhetek ide..

Most úgy alakult, hogy jövő hónapban vizsgázom, utána azonnal munkát keresek és elhatároztuk, hogy összeköltözünk a barátommal mert elég volt ebből a helyzetből. Ő 6 éve dolgozik, tehát csak nekem kell munkát találnom.

Egy ideje, kb. féléve már mondogatom itthon, hogy elköltözök a vizsgák után, de nem fogják fel, hülyének néznek, kiröhögnek. Sőt, azt mondták, hogy én csak kihasználom őket mert addig maradok itt amíg szükségem van arra, hogy eltartsanak.

Nem tudom, abban az esetben, hogy fognak reagálni amikor tényleg megyek majd, de szeretném ezt viszonylag csendesen intézni veszekedések nélkül.

Szerintetek ennek mi a legjobb módja ilyen szülők esetén?? Volt már valaki hasonló helyzetben?