Tanácsra lenne szükségem, ki volt hasonló helyzetben?

Sziasztok.1 év 8 hónapja vagyunk együtt a párommal. Távkapcsolatban élünk (160 km). Mindketten szeretjük egymást, de el akarom hagyni. Hiába irányítgatom finoman már vagy fél éve, hogy mit hogy kellene csinálni, nem figyel rám. Beszéltünk errőlegymásnak. Sajnos munkája nincs, és nem támaszkodhat a családjára sem, mert sajnos nincs neki, egyedül a nagymamija, akit ápolni kell, mert nem tud járni. Mos, főz, takarít. Nem akarok papucsot csinálni belőle. Mindent én mondjak el neki, mit, hogyan csináljon? Különben túl érzelmes, lelkis típus, mindig azt mondja, hogy én vok a családja, csak rám számít. Ilyenkor meg meglágyul a szívem. Keveset talizunk, az is rossz, de a mamit nem lehet egyedül hagyni, én pedig a munkám miatt nem akarok máshová költözni. Teljesen kiborultam ezek és más apróbb hibák miatt, és mondtam neki hogy vége. Ő mentegetőzik, hogy megváltozik, (de meddig? , ha eddig nem tette. ) Közbejött, hogy lesz állása itt, de én hülye az Ő érdekeit is nézem, és mivan ha mégsem maradunk együtt? Megkaptam mástól is a fejmosást és én is lassan rájöttem, hogy ezek mellett ki is használ. De szeretem...